Ó Mira, Mira, Mira... Nem hittem volna, hogy végre betoppan valaki és úgy adja elő nekem az általam megálmodott karaktert, ahogy azt illő és kellő volna - de jöttél, láttál és győztél, te drága!
A jellem és a külső már önmagában kerek, egész képet ad rólad, ez a fajta pörgés nagyon is kell ide, a mondatformálásaid, maga az írásod pedig alátámasztja a tapasztaltságot is az írás terén, így teljesen megnyugodtam, hogy jó kezek közé kerül a húgom. A szerepjátékpéldáddal azt kell mondjam, teljesen elvarázsoltál, az apró múltidézésedet szívesen olvastam volna még, Joseph pedig kedvet kapott, hogy megfürdessen a hóban, úgyhogy hiba egy szál sincs. (;
Egy utolsó megjegyzésben pedig elárulom, hogy Alice admintársamon kívül senki más nem tudja, mennyire kötődöm Mirához, rég volt már, hogy összeállt a fejemben a kép, régebben, mint ahogy Josephet kitaláltam, úgyhogy vigyázz rá, élvezd ki a rengeteg lehetőséget vele kapcsolatban, habár nem kínálhatok mást, csak saját magamat. Kevés vagy sok, azt neked kell eldöntened, mindenesetre már csak annyit mondhatok: mi még nagyon sokszor össze fogunk futni, hogy tovább csodálhassalak.

Elfogadva!

ejtsd meg a szükséges foglalásokat, és irány a játéktér

Külső:
Testalkat: átlagos alkatú és magasságú vagyok, hízásra nem hajlamos, aminek kifejezetten örülök, hiszen alakváltó mivoltom miatt rengeteget és még annál többet is eszem
Arc: szív alakú, hatalmas, csillogó szemekkel és mindig vakító, már-már letörölhetetlen mosollyal. Sminket keveset használok, mert nem szeretem, ha össze van kenve a bőröm.
Haj: világosbarna, néhol szőkés beütéssel, eredetileg hullámos, de a mai különféle szépítkező kütyüknek köszönhetően mikor-milyen, hangulatomtól függ.
Öltözék: alakomhoz előnyös ruhákat hordok, többnyire nőieseket, ámbár visszaváltozásokhoz megteszi az egyszerű sort és a top is. Adok magamra, szeretek tetszeni az embereknek és jól érezni magamat a bőrömben. Utóbbiban pedig hatalmas szerepet játszanak a szebbnél szebb ruhadarabok.

Szeret: farmert, ékszekereket, egyszerű, letisztult stílust
Nem szeret: sapkát, tornacipőt, rózsaszín ruhadarabokat

Belső tulajdonságaim:
Nyugodt teremtés vagyok, azonban ha valaki tényleg elszakítja nálam azt a bizonyos cérnaszálat, akkor simán meg tudok forgatni az illetőben egy nagy kést. Persze nem szó szerint értve (vagy legalábbis nem mindig). Szenvedélyes vagyok, szeretek segíteni másokon, törődni, gondoskodni a többiekkel. Páran naivnak mondanának, pedig egyáltalán nem vagyok az. Több száz évet megéltem már, pontosan tudom, mi és hogyan működik ebben a világban, úgyhogy nem kell félteni engem. Makacs vagyok, akár egy öszvér, szeretem, hogyha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan én azokat elterveztem. Fontos számomra a család, ezért is ragaszkodom annyira a bátyámhoz. Hiába a "ne legyél seggfej, Declan" az egyik legnépszerűbb mondat, ami elhagyja a számat, szeretem őt és minden erőmmel azon vagyok, hogy kicsit felmelegítsem azt a jeges szívét. Különös módon nem tudom elképzelni nélküle az életemet, bár ő szereti bizonygatni, hogy mennyivel jobb lenne nekem nélküle. De ez nem igaz. Ő az egyetlen élő rokonom és amíg saját kezével véget nem vet a létezésemnek, addig nem fogom magára hagyni. Az utolsó lélegzetvételemig harcolni fogok azért, hogy újra egy család legyünk és ne csak a vezetéknevünk, illetve a közös múltunk tartson össze bennünket.

Általam kedvelt tulajdonságaim: törődés, gondviselés és lojalitás
Általam gyűlölt tulajdonságaim: kíváncsiság és makacsság (habár utóbbinak köszönhetem, hogy legtöbbször elérem a céljaimat)

A kora reggeli nap éppenhogy pislákol, de én már rég ébren vagyok. Kedvenc, lila pizsamámban állok az ablaknál és merengve nézek végig a hófödte tájon. Eszembe jut Burlington, a birtokunk, a családunk és egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Hiányoznak azok az évek, mikor még éltek a szüleim, mikor a legnagyobb veszekedés köztem és a fivérem között azon ment, hogy éppen hová dugta el előlem a játékaimat. Nem panaszkodom, hiszen csodás életem van. A bátyám befogadott a házába, fontos szerepet töltök be a La Push-i farkasfalkában, a helyi kórházban segédkezem, vagyis úgy ahogy, de teljes életet élek. Declannel kicsit szorosabb a viszonyunk, aminek szívből örülök, s mellette ott van még Haven, aki az elmúlt időben a legjobb barátommá lépett elő. Mégis, az a suttogó hang a fejemben azt mondja, valami még hiányzik. És ezt a szívemben is érzem.
Átöltözöm hétköznapi ruhába, ami nálam a kedvenc farmeremet és piros színű felsőmet jelentette. Bevetem az ágyam, majd lesétálok a konyhába. Előszedem a csirkét a hűtőből, s amíg azt várom, hogy kiengedjen a meleg vízben, addig megmosom a krumplikat. A menetrend már ismerős, hiszen mindig így kezdem a reggeleimet. Hajnalok hajnalán képes vagyok kikelni az ágyból, hogy aztán főzzek vagy süssek valamit. A konyhában való tevékenykedés megnyugtat, ráadásul finomabbnál finomabb ételeket készítek, aminek tudom, hogy a bátyám is örül, még ha nem is mondja. A csirkét befűszerezem, egy tepsibe teszem és mellé helyezem a feldarabolt krumplikat, majd óvatosan behelyezem a sütőbe. Mosogatás közben elszürcsölöm a reggeli kávémat és a csodaszép havas tájban gyönyörködöm.
Emlékszem, mikor először láttam havat... Ez a legrégebbi emlékeim egyike, hiszen alig lehettem pár éves, mikor az egész történt. Mikor reggel felébredtünk, már húsz-harminc centiméteres hó födte be az egész birtokot. Apa az ajtó elől lapátolta a havat, Declannel pedig az ablakban csüngtünk. Talán ez volt az egyetlen olyan délelőttünk, mikor nem vesztünk össze valami kis apróságon, s mikor még játékból sem huzigálta meg a hajamat. Anya felöltöztetett bennünket és kiengedett az udvarra. Mi pedig az eget kémlelve hópihéket kapkodtunk, hóembert építettünk és hóangyalt rajzoltunk a földbe. Felhőtlenül boldog voltam akkor, talán a legboldogabb egész létezésem alatt.
Éppen ezért, ahogy befejeztem a mosogatást, magamra öltöttem a hosszú ujjú felsőmet és kimentem az ajtó elé. Eleinte csak néztem, ahogyan lágyan szállingóznak a hópelyhek, aztán a lépcsőn lesétálva, karjaimat széttárva az ég felé néztem. Mélyen belélegeztem a friss levegőt és kisgyerek módjára örömtáncot jártam. Háromszázhatvanhét éves vagyok, mégis gyerekké tud varázsolni egy kis hó. Talán az emberek őrültnek néznek, amiért vékony ruhában a ház előtt táncolok, de nem érdekel. Túl sokan úgysem járnak errefelé, főleg nem ilyen korán, aki pedig tudja, hogy mi vagyok, nem aggódik az egészségem miatt. De mint minden jónak, ennek is véget kellett érnie, mivel kötelességeim voltak.
A házba érve szemben találtam magamat a bátyámmal. Gyermeki ártatlansággal és csillogó szemekkel tekintve rá, mosolyogni kezdtem.
- Látom megint visszafejlődtél pár száz évet. - Gúnyolódik, majd leül az étkezőasztalhoz és kezébe veszi
- Ne legyél seggfej, ebben a varázslatos időben, kérlek! - Kérlelem, majd kiveszem az elkészült ételt a sütőből és a konyhapultra helyezem. Gondosan lefedem, hogy ne hűljön ki túl hamar, majd nyakam köré tekerem a sálamat és felveszem a téli kabátomat. - Megyek dolgozni. Tudom úgy volt, hogy csak délutánra kell bemennem, de éjjel kaptam egy üzenetet, hogy helyettesíteni kéne valakit kilenctől. Nem semmi, mi? Még jó, hogy sok területen bevethető vagyok. Néha el is képednek, hogy huszonakárhányéves koromra milyen ügyes vagyok. - Elnevetem magam a beszéd közben. - Milyen arcot vágnának, ha megtudnák, valójában hány éves vagyok. Csak képzeld el! - Nevetek tovább, Declan pedig még csak úgy sem tesz, mintha figyelne a csacsogásomra. De ez sem tántorít el attól, hogy tovább beszéljek, egyedül azért kell abbahagynom, mert indulnom kell, ha nem akarok elkésni. - Na jó, én megyek. Ott az ebéd. Még nem tudom mikor végzek, de találkozom Havennel, úgyhogy majd valamikor érkezem. - Elhadarom neki, majd táskámat a vállamra dobva megállok a bejárati ajtónál és visszafordulok felé. - Ó, és ne fogd vissza magad! Nyugodtan építs egy hóembert a ház elé, ha szeretnél. - Mondom nevetve, mivel viccelődök vele. Nincs az az Isten, aminek kedvéért ő hóembert építene, én azonban jót kuncogok ahogyan elképzelem a jelenetet. Intek neki, becsukom magam mögött az ajtót és elindulok, hogy újra azt tegyem, amihez igazán értek: ápoljam a beteg embereket és kicsit szebbé varázsoljam a napjukat.