Mindenki más. Egyesekben ott van a szépség és a jóság, másokban pedig pont ellenkezőleg. Belsőjük akár egy szörnyetegé. Önzők és rosszakaratúak. Vajon én melyik vagyok? Bűnösnek érzem magam, tele rossz cselekedettel. Önző vagyok, de mégsem rosszakaratú. A legnagyobb gyengém, hogy a boldogságnak nem tudok ellenállni. Akkor se, ha ezzel másokat megbántok. John nem ezt érdemli. A temérdek hibáira visszaemlékezve is azt kell mondjam, hogy nem! Ezt tényleg nem érdemli. Tisztességesnek és nem utolsó sorban hűségesnek kéne lennem. És nézzetek rám! Mit csinálok? Tom karjaiba ugorva hagyom, hogy pörgessen és magához húzzon. Hagyom, hogy gyengéden megérintsen és csókját csókkal viszonozom. Amikor rám néz és megkérdezi mi a baj a szívem majd ketté hasad. Hiába a mámorító csókja, hiába a boldogság! A fejem lüktet és azt mondja: Állj le! Nem teheted. Azt kérdi: Miért csak a saját érdekeidet nézed? A válaszom a legördülő könnycseppekben rejlik. Legszívesebben sikítanék, de ahhoz sincs erőm. Tom vállába kapaszkodva magamhoz szorítom és próbálok levegőhöz jutni. Szipákolva, csillogó szemekkel jövök rá, hogy mit is tettem.
- Egy mocskos ribanc vagyok. - néztem fel Tomra és még szorosabban magamhoz ölelve kapaszkodtam.

Hazudnék, ha azt mondanám: megőrültem. Tudom mit cselekszem és az egészben ez a legrosszabb. Tudok gondolkodni és mégsem ellenkezem. Sodródom az árral, mert az olyan kellemes érzéssel tölt el. Tom nem ellenkezik és a csókunk egyre szenvedélyesebb lesz. Kezeimet a nyakára fonom és a nyakán lévő pihékkel játszom. Olyanok vagyunk, mint egy szerelmes pár, akik nem törődve a tömeggel bebizonyítják egymásnak mennyire szeretik egymást. Csókkal, érintéssel és szavakkal. Tom ajka azt suttogja: szeretlek. John mikor mondott nekem ilyet? Mikor mondta, hogy bármit megtenne értem? Soha! John teljesen más, mint Tom. Ő túl nyálasnak és giccsesnek tartja a romantikázást. Úgy gondolja elég, ha befuttatja a karrieremet. Azt hiszi ez elég a boldogsághoz. A legtöbb lánynak elég is lenne, de nekem nem. Én igénylem a romantikát és vágyom arra, hogy törődjenek velem. Az egyik legnagyobb hibám, hogy nagy igényű vagyok! Nem érem be akármivel, akárkivel. Tomnak igaza van- nála jobban senki sem ismer. De mi van, ha pont ez ront el mindent? Tudjuk, hogy a másik mikor hazudik és tökéletesen ismerjük egymásnak minden apró rezdüléseit. Beleértve azt is, hogy Tom egy igazi nőcsábász, én pedig kapcsolatban vagyok. A kártyalapok nem nekünk kedveznek. Per pillanat mégis úgy érzem, hogy vesztés helyett nyerésre állunk. Csókunkat még mindig nem törte meg senki és semmi. Beszippantva Tom illatát lehelek apró csókokat ajkára, amíg felteszi a kérdését. Szemeimbe könny gyűlt és elmosolyodtam. Arcom teljesen kivirult és boldognak éreztem magam. Le sem vettem a szemem Tomról. Kezemmel végig simítottam az arcán.
- Tom Damien Dale.-
Tudni illik Tom nem szereti a Damient. Mást mindig lehord, hogy ne szólítsa így, de nekem még ezt is megengedi. Nekem tetszik a Damien és előszeretettel használom is. Persze, hogy neki se legyen kellemetlen csak, akkor amikor rajtunk kívül senki sincs. Most azért elég sokan vannak, de nem hinném, hogy hallanák, amit Tom csókjaiba suttogok.
- Szeretlek.-
Végül csak kimondtam szemtől szembe. Nincs menekvés, muszáj lesz dűlőre jutnunk. Most, hogy bevallottam mit érzek egy könnycsepp is legurult az arcomon.

A döntések mindig nehezek. Kénytelen vagy feltenni a kérdést magadnak, hogy az eszedre vagy a szívedre hallgatsz-e? Az eszem azt súgja ne tedd és ne vágy olyanra, ami mindent megváltoztat. Ne keresd magadnak a bajt és gondolkozz. John a barátod, aki biztos jövőt tud biztosítani neked. A szívem mégis arra kér, hogy ne fosszam meg magamtól ezt a boldogságot. Azt mondja próbáljam meg és majd lesz valahogy. Mit tegyek? Kire hallgassak? A szívem és a fejem egyszerre lüktet. Azt hiszem beleőrülök ebbe az egészbe. Elvesztem! Ebben a helyzetben Tom is olyan elveszettnek tűnik. Olyan, mint egy kis iskolás, aki nem tudja, hogy mit szabad és mit nem. Arra kér ne tegyem. De mégis mit? Nem tudok gondolni. Az egész olyan bonyolult, de én mégis kimondtam. Kimondtam, hogy akartam és most már nincs vissza út. Nem mondhatom, hogy nem kívántam, kívánom. Őszintén bevallva: Eszeveszettül kívánom. Érintése melegséggel tölt el és most, hogy tudja mit érzek bátorságot nyert. Mosolyog! A legrosszabb, amit tehet. Arca csak úgy ragyog és pont ezzel a tulajdonságával szokta elnyerni a lányok szívét. Egy édes mosolygós fiúnak ki tud ellenállni? Senki, ebbe bele értve engem is! Azon kezdtem el töprengeni, hogy vajon mikor kezdtem el kételkedni abban, hogy Tom nem csak egy barát számomra? Mikor fordult meg legelőször a fejemben a kérdés, hogy miképp szeretem? Mégis, hogy történhetett mindez? Még mielőtt válaszra lelhettem volna Tom szorosan magához húzott, így elérve, hogy testünk teljesen egymáshoz simuljon. Nem tudtam eldönteni egy pillanatra, hogy a szorításától vagy a félelemtől, hogy megcsókolom nem kapok levegőt? Újabb kérdés, újabb bonyodalmak.
- Csak egy okot mondj, hogy miért próbáljuk meg?-
Kérdeztem, miközben a szánk összeért. Igazából már magam sem tudtam eldönteni, hogy az ő ajka érinti az enyémet vagy éppen fordítva. Csak azt tudtam, hogy az akaraterőm már fogytán van. Sőt! Azt hiszem el is fogyott. Még mielőtt Tom választ adhatott volna a kérdésemre én édes csókot leheltem az ajkára, majd engedve a vágynak szenvedélyesen folytattam.

Lili & Tom

Nehéz lenne egy mondatba foglalni, hogy most mit érzek. Van egy pasim, aki bízik bennem és itt van Tom, akit már kisgyermek korom óta ismerek. Johnnal a kapcsolatom nem a rózsás korszakát éli. Sőt! Az igazsághoz hűen azt kéne mondanom, hogy a kapcsolatunk legalján tartunk. Mindezek ellenére John fontos részt tölt be az életemben. Ő nem csak egy pasi, akivel kavarok. Ő az a srác, aki fellendítheti a modell karrieremet. Minden álmomat vallóra váltaná és, ha ehhez az kell, hogy elviseljem füves, alkoholista hajlamait hát elviselem. Most biztos kétszínűnek tartasz, de tedd fel magadnak a kérdést: Te nem ezt tennéd? Különben is szeretem Johnt, még ha nem is szerelemből. És itt van Tom, aki jóképű, aranyos, jó fej és, ami a legfontosabb a legjobb barátom volt. Hogy miért beszélek múlt időben? Még magam sem tudom. Elkövettünk egy hibát, amikor ő megcsókolt én pedig visszacsókoltam. Közösen tettünk, így mindketten bűnösek vagyunk. Az a bizonyos csók valamit elindított kettőnkben. Nem csak egy csók volt két barát között. Ha az lett volna most nem itt tartanánk. Nem lüktetne ilyen gyorsan a szívem, amikor Tom megfogja a kezem és nem remegnék, amikor felteszi nekem a mindent eldöntő kérdést. Ismerem Tomot, így tudom, hogy fölösleges hazugságokba bele mennem. Úgyis tudja, mikor hazudok és mikor nem. Még mielőtt választ adnék neki egyik kezemet kiszabadítom és ujjaimat alsó ajkára helyezem.
- Ne legyél mérges rám. Ha mégis az vagy ne magadat bántsd! - Jelentem ki el-elcsukló hangon egy halvány mosoly kíséretében. Igen ebben jó vagyok. Jó vagyok abban, hogy elterelek egy témát és soha többet nem emlegetem. De ez most nem az a pillanat. Ez nem egy olyan téma, amit könnyen elfelejt az ember.
- Ez nem ilyen egyszerű. - Vagy mégis? Teszem fel magamnak a kérdést, majd minden gondolatomat félre dobva kimondtam, ami nyilvánvaló.
- Akartam .. -

Tom & Lili

Az utóbbi időben minden a feje tetejére állt. Johnnal állandóan veszekszünk, Tommal pedig félreérthető dolgokat teszünk. Olyan érzésem van, mint amikor az ember nem tudja hol a helye. Nem tudja kihez tartozik. Őszinte leszek: tényleg nem tudom és ezek a gondolatok megrémisztenek már kora délután. A legjobb lenne, ha lenne egy őrangyalom, aki segítene a nehéz döntéseket meghozni helyettem. Már annak is örülnék, ha lenne egy jel, ami felé elindulhatnék, hogy megkapjam a rengetek kérdésemre a választ. De nincs .. Vagy mégis? Abban a pillanatban, hogy mindez megfordult a fejemben csörögni kezdett a mobilom. Meglepő módon nem John, hanem Tom volt az. Tommal a csókunk óta nem beszéltem, de most mégis úgy döntöttem, hogy felveszem. Amikor felvettem és beleszólt akarva akaratlanul is mosolyogtam. Hangom nyugodt, de mégis komoly volt. Tudtam, hogy meg kell beszélnünk ezt azt, ezért nem tétovázva gyors igent kapott válaszként a kérdésére. Mozi! Nem is hangzik rosszul, mégis úgy érzem, hogy ez nem egy szokványos baráti találka lesz. A szobámba rohantam és kidobálva az összes göncöm kerestem a megfelelő öltözéket. Ez nem randi, így nem lehetek se túl szexi, se túl elegáns. Barátok vagyunk .. Miért kell mostanában folyton emlékeztetnem magamat? Az a buta csók, amibe még mindig beleborzongok, ha rá gondolok mindent összezavart. Mindent! Még azt a tényt is, hogy én mindig könnyedén választottam ruhát. Ez így nem mehet tovább! Meg kell szabadulnom ettől az érzéstől és kezdetnek ki kéne választanom egy baráti ruhát. Végül egy sötét kék feszülés térdnadrágnál és egy szürke topnál maradtam. Kiegészítő színnek a pirosat választottam. Piros nyaklánc, piros tornacipő és piros rúzs. Nem lesz kicsit sok egy baráti csevejhez? Ha sok, ha nem most már nincs időm átöltözni. A házat elhagyva bizonytalan léptekkel haladok a mozi felé. Odaérve megláttam Tom mosolygós arcát és minden félelmem elszállt. Ölelése jól esett és nem is engedtem el egy könnyen. Bementünk és elfoglalva helyünket próbáltunk a filmre koncentrálni. Azt hiszem ez egyikünknek sem ment túl jól. Nem egyszer kaptam magam azon, hogy Tom arcát fürkészem és nem egyszer vettem észre, hogy ő is néz engem. A film lassan ment el, ugyanis túl sok időm volt gondolkodni. Túl sok, mégis túl kevés. Semmire sem jutottam a Tom iránt érzett vonzalmammal. Arra vágytam, hogy hazamehessek és kisírva magam elmondhassam mekkora hülye vagyok, de Tom nem erre vágyott. Megragadta a kezem és visszahúzott. Válaszokat akart, ahogy én is. Tudtam, hogy most nincs menekvés. A szemébe néztem, de hirtelen nem tudtam megszólalni. Végül mégis kinyögtem valamit.
- Tom, én .. - Be kell vallanom ez nem megy valami könnyen. A barátságunkban eddig még sosem fordult elő ilyen,
- Én nem tudom mit mondhatnék. Te csókoltál meg .. - Vetem neki oda a szavakat, mintha csak az ő hibája lenne. Belül tudom, hogy nem csak az övé, de kívülről muszáj azt mutatnom, hogy erős maradtam és tudom mit akarok. Persze a fejem lüktet, hogy dehogy tudod.

Azóta a csók óta nem igazán mertem Lillel beszélni, de csak rávettem magam arra, hogy felhívjam és megkérdezzem nem-e akar eljönni velem valahova. Féltem mint egy kisiskolás. Pedig, itt én lennék elvileg a férfi. Nekem kéne határozottnak lennem és megmondani, hogy mi is legyen. De fogalmam sincs, és nem tudom Lil miért csókolt vissza, amikor ott van neki a pasija. Bár azt is megérteném ha otthagyná, sőt én lennék a legboldogabb férfi a földön.
2 óráig legalább azon gondolkodtam, hogy mit mondjak. Végül megittam egy szíverősítő Chivast, és csak sikerült felhívnom. Meglepődtem, amikor igent mondott. Legszívesebben ugrottam volna egy hatalmasat, akár a fellegekig is eljutottam volna. A film előtt legalább 1 órát készülődtem. Kétszer lezuhanyoztam, és egy vagon dezodort magamra fújtam, mert tudtam, hogy irtózatosan fogok izgulni. Végül is mindig izgulok amikor meglátom tündöklő arcát.
A film előtt fél órával ott voltam és megvettem a jegyeket. A történet igazán nem érdekelt, csak hogy Lilyvel vagyok. Ahogy megérkezett arcomra levakarhatatlan mosoly került. Úgy vigyorogtam mint a kisgyermekek akik kapnak egy új ajándékot. Odamentem hozzá és megöleltem. Beszívtam édes illatát és nem is akartam elengedni.
A film alatt nem is tudta levenni róla a figyelmemet. A film után mielőtt elmehetett volna megragadtam a kezét és visszahúztam.
- Héj, Lil, beszélhetnénk... kettőnkről? -Kettőnkről? Van egyáltalán ilyen?