egyéni titulus: The funny boy

teljes név: Seth Clearwater
születési dátum és hely: La Push, 1992. április 1.
faj: Vérfarkas
átváltozás ideje: 2006
képesség: csak csínján. Nem minden vámpír születik különleges képességgel, kéretik mérlegelni mielőtt kitalálsz valamit! Ha a karakteredre nem vonatkozik a kérdés, értelemszerűen törölhető.



személyiség: A falka legjóképűbb, legviccesebb és legaranyosabb tagja. Ezzel azt hiszem el is mondtam mindent, bár azt kihagytam, hogy én pörgök a legjobban, ami nem egy elhanyagolható dolog. Ezen kívül utálok egy helyben ülni és egy cseppet forrófejű vagyok, de ez mellékes. Pozitív oldal, skacok ^^
szeret: Falka, Leah ^^, jó viccek, egy kis erdőben rohangászás
nem szeret: Magány és a vámpírokat sem csípem úgy igazán, bár vannak kivételek
erősség: A kitartásom, az eszem, és én magam ^^
gyengeség: A forrófejűségem
félelmek: Hogy elveszítem a családomat, a barátaimat és a falkát

külső: Fekete hajam össze-vissza áll és fekete szemeim szinte vigyorognak.Magas vagyok, bár még mindig nem annyira, mint egyesek, de a 180 centit simán elérem.
*gyorsan leellenőrzi, mert nem akar hülyeséget mondani* Kisportolt vagyok, ami azért nagyban köszönhető annak az el nem hanyagolható ténynek, hogy farkas vagyok.
play by: Boo Boo Stewart



anya: Sue Clearwater
apa: Harry Clearwater (sajnos már meghalt)
testvérek: Leah Clearwater, az én egyetlen nővérem, akinek néha az idegein táncolok
egyéb hozzátartozó: Jesszus, soroljam? Van egy pár


Szép az idő, csiripelnek a madarak és egy párna repül egyenesen a képembe, aminek hála, tragikus események sorozata indul el, kezdve azzal, hogy felébredek és megspékelve egy kiadós földön való koppanással. Világ, mit vétettem én ellened? A válasz egyszerű, mégpedig azt, hogy gőzöm nincs.
- Ébresztő! - igen, határozottan Leah hangját hallom, valahonnan a fülem környékéről, ahol egykoron a dobhártyám volt.
- De még korán van. - nyögöm, miközben a hátamra fordulok és a nekemdobott párnát kezdem el kutatni csukott szemmel. - Megvagy. - szépen a fejemre húzom, hogy a fény még véletlenül se zaklasson.
- Seth! Délután három van!
- Nem érdekel, hosszú műszakom volt éjszaka! - jelentem ki, majd vaktában eldobom a párnát, ezzel csak még jobban felébresztve magamat. - Hogy már aludni sem hagynak.
Igen, lassan kezdtem visszaemlékezni, hogy mégis mit is műveltem én tegnap éjjel és nem, nem kell rosszra gondolni, csak egy kis rohangálás volt az erdőben, járőrözésnek álcázva. Még egy utolsót ásitok a földön és egy hatalmas lendülettel, hogy azután nyújtózkodhassak még vagy egy fél óráig, mert amilyen kegyetlen módon elaludtam magamat... Durva, pedig kényelmes kis ágyam van és határozottan onnan estem le, mert már volt rá példa, hogy teljesen véletlenül a szőnyeget találtam el, amilyen kómás voltam. Körülnézek a szobában és valami élhető ruhadarab után kezdek el kutatni, mert az ember mégse mehet egy szál gatyában sétálni a környékre, mert még a végén hülyének nézik, vagy ráhívják a rendőröket. Kedves alfám tuti elevenen megnyúzna, hogyha ez utóbbiaknál kötnék ki. Nagy nehezen összekaparok egy farmert és hozzá egy fekete, kapucnis ujjatlant, majd hatalmas léptekkel száguldozok kifelé a házból, hogy aztán a betonon döbbenjek rá...
- Banyek, nem vettem cipőt. - megállapítom, ahogyan azt is, hogy mezitláb a beton kemény és majdnem beletrappoltam egy rágóba. Az tuti, hogy legközelebb bokán harapom azt, aki eldobálja ezeket a vackokat, nem is beszélve a csikkekről. Pfejj... visszatolatok, de úgy igazán, szó szerint és megpróbálom beleerőszakolni az első cipőbe a lábamat, amit meglátok, majd rádöbbenek, hogy hopp, ez nem is az enyém. Nem baj, nem látta senki, csak lazán. Átlépek a sajátomba és azon gondolkodom, hogy esetleg, már ha megtalálom, csak úgy viccből mge kellene kergetnem Jacobot, vagy legalábbis valahonnan a frászt hozni rá, mert már olyan régen húztam már egy kicsit. Szerintem már hiánya van belőlem. Ezen felbátorodva nekiállok a keresésnek és cirka 3 ajtót török be, míg a többi haver rávilágít a lényegre, ami álmos kis agyamig nem jutott el. Az arc totálisan felszívódott, bár van egy tippem, hogy éppen hol leledzik, de ezt csak egy vigyorral kommentálom és inkább elindulok a partra egy kicsit rohangászni. Csak szépen lassan, ami az én fogalmaim szerint annyit jelent, hogy egy szép kis sprintet levágva. Igen, mondták már, hogy egy kissé fogalomzavarban szenvedek, de nem érdekel, én én vagyok, mások meg mások, így nem érdekel. Leérve a partra megcsapja az arcomat és az orromat a friss tengeri fuvallat és most rögtön kedvem támad úszni egyet, de aztán ránézek az embertömegekre és rájövök, hogy kénytelen vagyok tekintettel lenni a decemberi időjárásra. Na, nem mintha így nem lennék elég feltűnő. Ráugrálok egy pár sziklára, hogy legalább valamilyen közelebbi kapcsolatot létesítsek a nagy és hatalmas óceánnal, aki úgy dönt, hogy ő most azonnal képen nyalint egy nagyobb hullámmal. Nagyszerű, most már aztán abszolút mindegy és egy szép, taníthatóan gyönyörű fejessel kielégítem úszási vágyamat, hogy aztán majd késöbb, sok ember szeme láttára csurom vizesen másszak ki és csak annyit fűzzek hozzá, hogy: - Most mi van? Nem láttak még embert december elején úszni?



__________________________________________________________________