Világosbarna haj; szürkészöld íriszek; jellegzetes arcvonások; makulátlan bőr; hibátlan testalkat; kecses, már-már légies mozdulatok; laza, de mégis stílusos öltözet; kevés kiegészítő és egy tetoválás a bal csuklóm belső oldalán. Azt hiszem ezzel a pár szóval mindent leírtam ami a külsőmet jellemzi.
Egy semmitől és senkitől meg nem riadó személy külsejét. Aki alapvetően egy kedves, kissé bolondos, mások kedvence típusú lány, olyan valaki aki imád bulizni és vásárolgatni. Egy jól menő ügyvédi iroda vezető ügyvédjének egy szem lánykájához képest nem mondanám, hogy túlságosan el vagyok kényeztetve. Ennek ellenére mások véleménye soha nem érdekelt, és azt sem tudom elviselni, hogy bárki is megmondja nekem, hogy mit csináljak, vagy éppenséggel eltántorítson a céljaimtól és elképzeléseimtől. Hiszen szeretek mindent úgy véghezvinni, ahogyan azt elterveztem. Még akkor is ha az úgy nem biztos, hogy jó lesz. De ez már csak így van a végletekig makacs és önfejű embereknél. Főleg ha ezeken felül még kellőképpen bátor, heves és temperamentumos is ahhoz, hogy szembeszálljak bárkivel vagy bármivel, hogy ha a helyzet úgy alakul. És ez akkor sem kerül háttérbe ha farkas alakban járom a környéket. Ja igen ezt el is felejtettem mondani az elején. Vannak időszakok amikor hatalmas szőrös farkassá változom, hála a környéken ólálkodó vámpíroknak. Olyankor egy csodaszép fekete-fehér foltos fenevad képében vagyok megtalálható, aki imád szélsebesen futni miközben az erdő avartakarója a lába alatt zörög és a szél kellemesen belekap a bundájába.

Először is fogalmam sincs, hogyan és hol is kezdjem a mesélést. De bármi is fog ezek után történni azt komolyan gondolom, és az életemre esküszöm, hogy az valóban úgy is történt.
Na de akkor lássuk is… Ami azt illeti soha életemben nem voltam az a naplóírogatós fajta. Pedig ha jobban belegondolok akkor nem is lett volna olyan nagy hülyeség. De most már mindegy. Most viszont az első pár bejegyzést a múltam felfedésére szánnám, aztán majd meglátjuk hogyan tovább. De most már tényleg elkezdem valahol, mert így soha nem érünk a végére.
Szóval, ami azt illeti, nem éppen Forks-ban képzeltem el az életemet. Legalább is ami a második részét illeti. De ez annyira nem érdekelt senkit. Abban az évben amikor a bátyám leérettségizett és elkezdett főiskolára járni, anyáék kitalálták, hogy nekünk jót fog tenni egy kis költözés. Főleg azért mert annyi furcsaság történik ebben a kis eső áztatta kisvárosban. Na persze… Gondoltam én, aztán rá kellett döbbennem, hogy itt sokkal több van a háttérben, mint amiről én álmodni mertem. Ugyan is Forks hemzseg a természetfeletti lényektől. Vámpírok, vérfarkasok, félvérek, stb. Persze ezt sokáig nem tudhattam. Gyanútlanul jártam a helyi gimibe, szintén gyanútlanul barátkoztam és végül gyanútlanul nyitottam meg a jól menő klub-omat ami tulajdonképpen a városban szíve és lelke lett, és amit mindennél jobban imádok. Na jó nem mindennél, de majdnem… Bár nem volt azért mindenkinél ekkora a szerelem a Klub iránt. Hiszen ha az ember egy jó nevű Seattle-i ügyvéd egyetlen kislánya, akkor nyilván az-az elvárás, hogy kövesse a szülők példáját. Ez a bátyám esetében be is következett, de nálam? Kizárt dolog. Mindig is azt tartottam, hogy egy hozzám hasonló személyiségű, és temperamentumú ember nem való a tárgyalóterembe, mert annak soha nincs jó vége. Éppen ezért is kezdtem el más pályák felé kacsintgatni, és rá kellett döbbennem, hogy én a magam ura szeretnék lenni. Ráadásul össze is hozhatnám a kellemest a hasznossal, hiszen imádok bulizni, és hát nagy vonalakban így született meg a Verdant ötlete a fejemben. Azt azért mondanom sem kell, hogy a szüleim nem igazán rajongtak az ötletért, de én nem hagytam magam. Nagyjából fél évvel később megnyithattam a klubot. Ahol mindenféle alak megfordul, és részben ez az amit én annyira szeretek benne. Hiszen így soha nem tudhatjuk ki lép be legközelebb az ajtón. Jó vagy rossz, ellenség vagy barát.
Ha pedig a barátoknál tartunk akkor mindenképpen meg kell említenem Hayley-t aki az egyik, ha nem a legjobb barátom lett az itt megélt évek alatt. Bár ha jobban belegondolok akkor nem gondoltam volna, hogy pont vele találom meg a közös hangot, de végül mégis így lett.
Azt tudni kell róla, hogy amióta csak ismertem egy kis Nebántsvirág volt. De végül megannyi próbálkozás után sikerült őt egy kicsit felfelé húznom és azt hiszem a végére már egy egészen új személy állt előttem, amikor rá pillantottam. Azóta azonban sok minden megváltozott, de azt hiszem leginkább én.
Ugye azt már az előbb is említettem, hogy elég sok furcsaság van ebben a kis városkában, de aztán ezt nem részleteztem túlzottan és ha valaki azt hinné, hogy a fent említett vámpírok és vérfarkasok, meg a többi lény csak kacsa akkor az minden bizonnyal azt fogja gondolni, hogy elment a maradék eszem is, ha elárulom, hogy voltaképpen farkas vagyok.
Igen, egy négy lábon szaladgáló, szőrös fenevad. Aki tulajdonképpen a légynek sem tudna ártani, feltéve, ha nem egy vámpírról van szó. Ugyanis Őket annyira nem viselem könnyen. De ez már csak így van, ha ezt kódolták bele a DNS-embe.
Ami a szerelmi életemet illeti, most nem igazán van időm komoly kapcsolatot kialakítani, úgyhogy leginkább csak alkalmi kapcsolatokat alakítok ki. De ha lenne valaki olyan, aki miatt ez változna, hát legyen. Én személy szerint semmi jónak nem vagyok az elrontója. De hát ezt mindenki tudja rólam…
Hát röviden és tömören ennyi lettem volna egy időre. Ha valamit elfelejtettem vagy valami ilyesmi akkor majd legközelebb pótolom.
U.I.: Jó titok őrzést!

Hát szia! Nem is tudom mi újat mondhatnék neked, amit már ne hoztam volna a tudtodra. Szeretem ahogy írsz, soraidból visszaköszön rám a karakter és barátnő akit magamnak kitaláltam. Alig várom, hogy játéktéren is lássalak kibontakozni, ezért nem is pazarlom tovább a szót...

Elfogadva!

Kérlek ejtsd meg a szükséges foglalásokat, és irány játszani