Asszem most sikerült saját magamat alaposan lebuktatnom a vámpír előtt. Vagyis, hát én aztán nem szóltam neki, hogy csíkokban hullik le az arcáról a festék, de nyilván feltűnően bámulhattam, akárcsak a körülöttünk elhaladók, mert egyszerűen rájött a dologra. Mondjuk sokat nem tudott tenni ellene, szemmel láthatóan nem vízálló, de elég erős kozmetikumokat használt, ami, hogy úgy mondjam a világ egyik legszebb és legbajosabb dolga. Elvégre elég egy kis eső, esetünkben mászkálás a vízben és máris patakokban folyik le, utána meg kenődik és alkot egy szép kis pacát, amit letörölni sem lehet. Nos, a vámpír hölgy már teljesen eljutott eddig a pacáig, amin még hangosan röhögnék is, ha nem tartanék attól, hogy ennek hatására nekem ugrik és megpróbálja letépni a fejemet. Nem az a baj, hogy az életemet féltem, egyszer úgyis elviszi valaki, egyébként meg szedtem már össze annyi tapasztalatot, amelyre másnak 1000 év sem elég, de másik oldalról ha már valaki ki akar végezni, lehetőleg ne a Volturi legyen az, mert lelepleztem a legnagyobb titkukat. Nem zavar a dolog annyira, de kérlek, azzal nem kezdhetem a vámpírok tanácsánál, hogy ő kezdte, azt meg egészen biztosan nem fogom megengedni Aronak, hogy a fejemben kutasson. Ha Stefan nem az átváltoztatóm, nincs vámpír, aki tisztában lenne a képességemmel, így pedig esély sincs arra, hogy el tudjanak kapni. Viszont a Volturit már nem olyan könnyű becsapni, egyre inkább olyan érzésem van, ők lennének a mindent látó szem, ha egyszer találkoznánk velük, ennek tudatában pedig inkább az utolsó halott ötletem lenne neki támadni ennek a vöröskének egy zsúfolt tér közepén. Bár, ha jobban belegondolom, egyszerűen csak ki kellene irtani a nyomkövetőjüket és máris nem lenne akkora baj, hiszen ha mindenki egy magas, szőke, jó testű férfit keres, egy alacsony, sötét bőrű indián lányt észre sem vennének, ráadásul akkora hülye sem voltam, hogy bárhol is eredeti nevet használjak fel. Szóval, végeredményben kapok egy gyilkosságot, ami után senki nem hagy zsíros csekket számomra, cserébe pedig meglesz az esélyem, hogy az életben nem jönnek rá, ki leplezte le a vámpírok. Kár, hogy számomra nem éri meg a dolog, nem is lenne rossz látni azt a fejetlenséget, meg a sok hívőt, akik keresztet viselnek. Oké, rajtam is van egy, de az már tetkó és a kevésbé kellemes fajtából, ráadásul nem a hitemet jelképezi. A-a, ahhoz nekem kell pár füstölő, zsálya, foghagyma, fű, persze nem a kerti gyep, ja, és ha még mindig nem jött rá valaki, akkor három tonna festék, két csirkeláb és egy rothadó fogú mamba papnő nyilván már rávezet a dolog nyitjára. Nos, éljen a vudu meg a remek kis rontásai, hogy a babákról már ne is beszéljek...
- Volt már jobb is... - vágtam oda a nőnek, miközben újra szemügyre vettem a mobilomat. Elvileg van rajta egy vízálló fólia, sőt, a borításnak is védenie kellene, ahol csak tud, de addig még nem jutottam én el, hogy mindezt meg is tudjam tapasztalni. Nos, most itt van rá az esély, azt érzem, hogy nem ázott át, ha be is kapcsol, akkor sikerem van, működik a dolog. Az első próbálkozás elég siralmasra sikerült, éppen csak villant egyet a kis készülék, de másodikra már hajlandó volt hangot is kiadni, sőt, harmadikra szépen lejátszotta az indítási dallamot és behozta a napot és az órát is a képernyőre. Remek, ezek szerint használható, kártya nem sérült, a többit pedig később is ráérek lecserélni. Ja, és ha már itt van, valamit még leakarok tesztelni, mielőtt lelép a kis királynő. Könnyedén emelem fel, mintha csak meg akarnám rázni és miközben a képernyőt közelebb hozom a szememhez, tipikus nagy fény esetén használatos jelenettel, már be is kapcsolom a fényképező funkciót, panda macis szemű vöröskére állítva, majd lenyomom a gombot. Biztos vagyok benne, hogy az élesítést hallotta, de nem szabadott volna neki, így nem reagálhatott, az ázott macskás képe örökre megmaradt bizonyítékként nekem. És pont jókor, mert ő angolosan távozik az egyik oldalra, ami annyit tesz, nekem ideje ugyanezt a másikra megtenni, lehetőleg a szállásom felé. Elköszönni eszembe sem jutott, tapló voltam eddig is, az már felesleges. Könnyedén fordulok meg és indulok el, hogy a legközelebbi rejtett helyen szívódjak fel. Addig kibírok egy kis nézősereget, ezért már megérte...

Hoppá, na most már kezdem azt hinni, hogy tényleg megutált a kislány. Oké, messze nem én vagyok a világ legkedvesebb embere, de azt el lehet rólam hinni, hogy ez nagyjából pont annyira érdekel, mint a hangyák szexuális életének hatása s föld tengely körüli mozgására, amiről mindenki rájöhetett már a címből is, hogy nagyon nem éri meg gondolkodni róla, hacsak nem te vagy a világ legnagyobb filozófusainak egyike, akinek pár száz éves korára sikerült már minden más témáról ezer oldalas értekezést írnia, egyenesen a világ legunalmasabb tudósainak társasága elé. Na, ennek megint semmi értelme, de nagyjából tökéletesen szemlélteti, mennyire nem izgat engem, hogy a lány mit gondol a véleményemről és annak kinyilvánításáról. Bár női testben talán még én is zokon venném, hogy béna színésznőnek neveznek, de még akkor sem gondolom, hogy komolyabban zavarna a dolog. Ahhoz is lazán adnom kell valakinek egy ezüst csillagot, ha egyáltalán azt ki tudja tippelni, hogy valójában nem nő vagyok. Most pedig éppen élvezem a tudatot, hogy a vámpír lady mindjárt sikeresen elveszti a fejét. Fúú, mit kapnék akkor, ha egyszer az életben végre sikerülne engem elcsalnia a tömegtől. Már most éppen elég dühös, hiszen ahol csak lehet kritizáltam, ráadásul pedig sikerült elérnem, hogy a feje kezdje feladni a gondolkodást is. Ja, és mint a utolsó képek láttán annyit mondhattam, hogy a sminkje sem éppen vízálló. Ajjaj, nagy hiba édesem, soha nem tudhatod, mi fog érni és mikor fog a sminked panda macivá változni. Bár, tekintve, hogy hideg, ugyanakkor teljesen eső mentes, felhős időt mondtak, egyébként pedig szerintem sem a sírást, sem pedig az úszást nem vette számba, akkor még érthető is, hogy a könnyebben kezelhető, nem vízállót választotta. De én ugyan nem fogom megjegyezni neki, hogy lassan már az orra is fekete lesz, látja ő azt. Elméletben legalábbis biztosan, hiszen mindenkinek képes rá az agya, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja az olyan feleslegesnek tartott dolgokat, mint a látószög, amelyet szép adagban tud az orr rontani. Jaj, remélem, hogy a hajából csöpögő vizet megpróbálja letörölni is az arcáról, az lenne aztán az igazi móka a szememnek. Ha már úgyis szemüvegre lenne szerinte szükségem, igazán elmondhatjuk, hogy nem vettem észre azt sem. Mert én olyan szófogadó vagyok, ha hasznomra válik a dolog.
- Hát, már megtetted... egyébként, tudtad, hogy a ruhád áttetsző, ha vizes? - tettem fel a kérdést, miközben végig néztem rajta. Hoppá, a vámpír ma nagyon gondosan választott fehérneműt magának, vagy egyszerűen ilyen az ízlése, ez is típus kérdése. Hát, nem mondom, jó kis látványosság lettünk, a férfiak nagy része már azóta a nyálát csorgatja, hogy beleesett a vízbe, a nők nagy része pedig fogadni mertem volna, hogy már jó ideje azért imádkozott, hogy legyek olyan kedves és másszak ki a vízből, mert most minimum kistányér méretű szemekkel bámulnak. A kedves nagyikról nem is beszélve, akik a padokon viháncolnak odébb, ráadásul pedig szerintem a legtöbb tinilányt most leelőznék vihogásban. Persze, mert közben megtalálták a szemüvegeiket, szóval igen, szerintem az egész téren nincs már senki, aki ne tudná megmondani, melyik oldalamra van tetoválva a kereszt. Mázli, hogy mostanában elég nagy divat a régies stílus, különben pislognának egy durván kimunkált kalóz keresztre. Na, mindegy, szerintem a pólóm ennél szárazabb már nem lesz, így könnyedén veszem vissza és kicsit még a fejemet is megrázom. A rövid haj előnye, nem tart egy év ezredig, amíg megszárad. Mondjuk a hosszú sem olyan bajos, ha szerencséd van, na vöröskének szerintem nincs. - Alku? - néztem rá féloldalasan, miközben még mindig nem említettem meg, hogy a sminkjét is rendbe kellene hoznia, de lassan valamelyik sajnálkozó biztosan értesíteni fogja róla, hogy folyik a festék az arcán nagy tételben. - Kezdünk látványosak lenni... ha nem próbáljuk meggyilkolni egymást, elhúzódhatnánk valami néptelenebb utcába - néztem felé, miközben kiorigamiztam a telefonomat is a zsebemből. Korábban is eszembe juthatott volna a dolog, de tekintve, hogy mennyit lubickoltam a vízben, vagy nem ázott át, vagy megtette már az első pillanatban, így egyre megy, mennyire sietem el a dolgot. Azért örülnék, ha a kártya élne, az utolsó pár nap sms-ei és hívásai biztosan nincsenek meg máshol digitális formában. Mindegy, remélem a kis hölgy belemegy a dologba, ellenkező esetben én kérem egy tapodtat sem teszek innen, amíg biztos nem leszek abban, hogy nem tud követni, és fogadni mernék, hogy ragadozóként ő is hasonlóan gondolkodik...

Hűű, ha szemekkel ölni lehetne... nem vagyok éppen a legkedvesebb ember a világon, sőt, ami azt illeti, szemétkedésből lazán vinném az évszázadonként egyszer kiosztott Oscar díjak egyikét gond nélkül, de még akkor is erős nekem magamnak néha, amit produkálok. Ezek után pedig a vörös vámpírnak nem hiszem, hogy túl sok türelme maradt az irányomba, és ezt már akkor tudtam, amikor először kezdtem el vele meg a korával poénkodni. Mert mi az, amit a nők mindig zokon tudnak venni? Kezdetnek például ha idősnek nevezik őket, utána, ha kövérnek, és legvégül, ha fizetősnek. Nos, háromból kettő megvolt, a harmadikat pedig azért nem sütöttem el, mert ide nem illenek a viccek arról, hogy menjünk már arrébb, mielőtt leszakad alatta a móló. Ott azért még nem tartunk, szerintem ahhoz sokkal közelebb vagyunk, hogy mindjárt biztosabban álljon a helyén, mert már a szemeiben láttam, hogy csak a tömegre való tekintettel nem dobott át a város másik felébe. Na, meg persze ő egészen biztos nem tud teleportálni, mert annak a képességnek a tulajdonosát ismerem és bár az ő vörös haja se rossz, az illetőnek jobb van. Szerintem még a végén meg is lesz az újabb sértésem, hiszen az én ízlésemmel még az sem lenne nagy hazugság, ha bevallanám, hogy a másikat formásabbnak találom és jobb arca van, annak ellenére, hogy egészen biztosra vehető, férfinak született a lelkem. De attól még mindig jó a segge és elviekben ő az egyik fő oka annak, hogy kimondottan biszexuális tudok lenni, függetlenül attól is, hogy éppen férfi vagy női külsővel őrjítek meg mindenkit a környezetemben. Igen, mindkettővel az agyára tudok menni bárkinek, hiszen a férfinál nem kell rejtőzködnöm, lehetek kedves vagy éppen ritka nagy szemét, ha olyan a hangulatom, egy nőnél pedig, főleg ha jól néz ki, magasról tojják le a hisztit. Vagy legalábbis majd elmúlik alapon ott hagyják és akkor bukkannak fel, ha már nem akar mindenkit ledöfni a pillantásával. Talán nekem is tanácsos lenne ezt tenni, ha már kihoztam a boszorkát ebből a némberből itt. De persze nem jut rá időm, mert mielőtt én vámpír sebességgel és elég nagy feltűnést keltve leléphetnék, szépen meglök és a következő pillanatban már repülök is, hogy utána hatalmas csobbanással tegyem tiszteletemet a vízben. Milyen jó, hogy legalább esni tudok, a sós víz meg nagy átlagban az utolsó dolog, ami zavarni szokott még akkor is, ha épeszű lénynek a töke is lefagyna benne ezen a hőfokon. Nekem túlélhető, még szeretem is, így csak mosolyogva úszok pár métert a cica előtt, és gondolkodom rajta, hogy talán a ruhámat ki kéne dobni, mert akadályoz. Á, nem kockáztatom, hogy eltűnjön vele, van egy olyan érzésem, jó pár idős néni kapna szívrohamot, ha én kimásznék utána, szóval csak egyszerűen felé szöktelem a vizet, várva, hogy ellépjen. Mindegy melyik oldalra, mert a szög alapján hátra hülye ötlet lenne, végül pedig azzal a lendülettel kaszálom el a víz alatt a mólót tartó cölöpöket. A hatás azonnali, a fa omlani kezd a vízbe és viszi magával a szerencsétlen áldozatot is, aki ha nem akarja leírni, vámpír vagyok, kénytelen lesz csobbanni. Meg is érdemli...
- Gondolkodtál már a fogyókúrán? - tettem fel a kérdést röhögve, miközben egyenesen a part felé kezdtem tempózni, mert itt kezdtünk kicsit feltűnőek lenni. Na, mindegy, kinn még inkább az lesz, ez a cucc egy az egyben rám tapadt, miközben áztam, és szerintem ha kimászok, más is szemügyre veheti, hogy nem szokásom boxert vagy mást hordani. Bár, magából a vizes bőrnaciból is élmény lenne kiorigamizni magamat, de ennyire nem vagyok elvetemült. Könnyedén kerülök ki a méregzsák elől a partra és rázom ki a hajamból a vizet. Na, ezt legalább nem kell nekem is szárítani. Ellentétben minden mással, mert pár liter víz már így is dőlt kifelé a ruhámból. Csak egy vastagabb fekete pulcsi volt rajtam, ezt nem féltettem különösebben, így amíg a vöröske megtanult kijutni a csúszós parton, élmény az alga, ha nem ismeri az ember, egyszerűen lekaptam és ráérősen kezdtem el kicsavarni. - Ha következőre a ruhámból akarsz kivarázsolni, sokkal könnyebb lenne, ha szimplán szólnál... és kevésbé nyirkos - jegyeztem meg kajánul, miközben a ruhámból újabb adag víz távozott és a felsőm is kezdett kevésbé ázott lenni. Közben persze meg is volt mindenkinek az első rangú kilátása a testemre, ami a maga módján egyéni volt. Hiába, nem mindenki szikár a vámpírok pedig nem változnak. Nekem tipikus harcos alkatom volt kidolgozott hasfallal, sőt, még a fekete kereszt is megmaradt a csípőmön, amelyet emberként varrtak a bőrömre és a vége most éppen a nadrág pereme miatt tűnt el, meghagyva mindenkit a kíváncsiságban azt illetően, hogy meddig is folytatódhat. Maradjunk annyiban, elég mélyen ahhoz, hogy közszemérem sértésnek minősüljön az utcán mutogatnom...

Jól van, szemmel láthatóan kibújt belőlem az a részem, amelynek éppen mindenből elege van, ami a világon van, kezdve az emberekkel és bezárva az előttem lévő vámpír nővel. Nem vagyok egy könnyű jellem, van önkritikám, tudom magamról, hogy mennyire nehéz eset tudok lenni, talán ennek is köszönhető, hogy még mindig nem sokan ismernek igazán. Ha azt akarja valaki, hogy segítsek neki, akkor meg kell benne bíznom, ahhoz pedig, hogy megbízzak benne, le kell tesztelnem, hogyan reagál mindarra, ami én vagyok. Egyszer nagyon régen, emberként még hittem benne, hogy ismerem a férfiakat és a nőket is, mindkét világban otthon éreztem magamat, de ma már ebben nem hiszek ennyire. Ha tényleg igaz lenne ez, akkor már régen találtam volna valakit, aki mellett kitartok, de ezt még nem értem el. Persze nekem is vannak barátaim, állíthatom, hűségesebbek az átlagnál, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudnak néha ők is utálni engem. Sőt, ami azt illeti, pontosan azért olyanok amilyenek, mert hasonlítanak hozzám. Franciaországban volt idő csiszolni a modoromon, megmutatni mindenkinek, hogy tudok én tökéletes úriember is lenni, ha kell, de valahogy soha nem vonzott a világnak ez az álságos része. Soha nem voltam nemes, hiába tudtam felmutatni egy nemesi származást, attól még az apám fia voltam, egy olyan kalózé, aki a kegyetlenségéről és a csavaros eszéről volt híres. Na meg arról, hogy az ágyába rángatott és minden szemétsége ellenére ott is tudott tartani két olyan nőt, akik szintén nem arról voltak nevezetesek, hogy báránykák lennének. Nyers közegben nőttem fel, ahol az őszinteség és a téged körülvevő aura többet érhetett az életednél, ez pedig kiütközik rajtam, főleg, ha nincs jó napom. A mai pedig határozottan nagyon rosszul kezdődött, és egy ismeretlen vámpír előtt még a hisztis picsát sem játszhattam el, mert túl feltűnő lett volna még neki is, ha egy perc alatt avanzsálok az ideges üzletemberből egy szőke libába. Ehhez nekem nincs elég türelmem, magyarázhatnám mit és miért teszek, inkább marad a pokróc modor és a kedves beköpések. Mert azokból aztán van bőven, ha azt hiszi a kicsike, hogy itt befejeztem, akkor nagyon nem ismer. Sőt, ilyenkor tudok a legjobban belejönni a szurkodásba, minél rosszabb a kedvem, annál jobban tudom mindenki másét is megsemmisíteni, ha kell. És nem fogok attól berosálni, hogy hirtelen fenyegetni kezdett. Idős, de nem hiszem, hogy van elég szufla benne mindahhoz, amit állít. A vámpírok fizikai ereje sem tart örökké, ráadásul bármibe lefogadom, hogy ő nem az a fajta, aki le merné törni a körmeit, csak hogy megtanuljon tisztességesen küzdeni. Az a fajta nő, akivel nem kezdek, inkább az alakját lopom el, hátha megüti a guta...
- Lehet, de hogy benned nincs ahhoz elég spiritusz, azt akár most is hajlandó vagyok letesztelni... - vágtam vissza, miközben biztosra vettem, hogy ő lesz az, aki ma az áldozatává válik a csapni való kedvemnek. Egyébként megnézném, mit fog tenni, ha egyszer tényleg felmegy bennem a pumpa, tekintve, hogy most még csak a felénél állok a skálámnak. Ha valahogy elkap a gépszíj, az ezerszer rosszabb lesz, ha nem milliószor. Ja, és az engem most már nagyon érdekelne, hogy egy népes tömeg közepén, ahol a legtöbbeknek megakad a szeme a párosunkon, mit tud velem kezdeni. Maximum a vízbe borít, ettől nem olvadok el. Hacsak nincs valami rejtett, azonnal gyilkoló képessége, amelyről az az érzésem, hallottam volna, felesleges aggódnom azon, hogy kicsit felszívta magát a hölgy. És nem elfelejteni a kinézetét, utolsó esélynek még mindig tudnék olyan dolgokat művelni, ami miatt elég érdekesen néznének rá egyesek az utcán. És talán nem kéne tovább hergelnem, de ha már volt olyan kedves felajánlani a vizet, ritka kíváncsi lennék rá, tényleg bele-e mer engem lökni. Nem kis feltűnést keltene a dolog, azt biztosra veszem, de felül is tudnám múlni.
- Mi a baj szívem, valami szemfüles alak luxus prostinak nézett? - tettem fel a kérdést egy olyan mosollyal, amely láttam szerintem kedve támadt minden fogamtól megszabadítani engem. Ez van, az előbb említett dolgozó típust nagyon jól ismerem, az összes felszínességükkel és álmaikkal együtt, a vöröskét elnézve pedig nem a világ legjobb ötlete lehet őt besorolni közéjük. Kinézetre elmegy, de túlságosan mogorva egy ilyen munkához, ahol a szépet kell tenni a hozzám hasonló férfiaknak, akár akarják, akár nem. Nos, ha az öreg hölgy nem tett be, asszem most sikerült az újabb tyúkszemre rátalálnom, éljen a szám. Ez van, életemben ágyúk elől ugráltam és katonaság üldözött, halálom után unalmasnak találom a létet ellenséges próbálkozások nélkül. Főleg, hogy ránézésre esélyem nincs barát kategóriába pakolni a nagymamit...

Hoppá, talán nagyon nem volt jó ötlet így kikacagni a vámpír lányt. Na, nem azért, mert olyan veszélyesnek néz ki, ránézésre még nálam is gyengébb, de hát a fene se tudja, milyen különleges képessége van. A Volturi szadista szőke cicája ennyiért már biztosan részesítene egy ingyen bemutatóban, de talán a világ legnagyobb szerencséje, hogy ezek a képességek nem ismétlődnek. Mert azt már innen meg tudom mondani, hogy ő nem az. Jane-nel sem találkoztam még soha, de a szőke törpe benyögések a teremtőmtől arra utalnak, hogy valószínűleg nem egy vörös hajú, magas és magabiztos nőszemély lesz, hanem inkább valami kislány, akit idejekorán változtattak át. Mondhatom a legjobb kombináció, még a későn érő típus sem az, akire épeszű vámpír bármikor is feladatot bíz, ők azok a tipikus kegyetlen szadisták, akikkel minden mazochista vonásom ellenére még én sem akarok összetalálkozni. Már messziről látszik, hogy nem sokkal egészségesebbek mint az élőholt gyerekek, és én arra tippelnék, hogy nagy átlagban egyetlen jelzővel lehet illetni minden nőnemű képviselőjüket, amely nem túl kecsegtető senki számára. A fiúk más tészta, általában valamivel korábban érnek, kevesebb a probléma, de a lányok ebben a korban kiállhatatlanok még. Nem nőiesek, gyerekes test, hosszú végtagok, nem túl szép kinézet, ráadásul pedig ha ilyenkor még meg is ragadnak az időben vámpírként, akkor garantált az aggszűz jelző rájuk. És még mindig jobb, mint amit én osztanék ki a fajtájukra, mert nagyjából ott állnék én le, ahol a b@szatlan szó viszi a pálmát. És szerintem különösebben nem is kell magyaráznom, hogy mire gondolom, mindenki meg tudja érteni, aki már látott olyan nőt, aki éppen nagyon hisztis kedvében volt, vagy a dinamit hozzá képest simogatni való kiscicának tűnt. Ott már nincs menekvés, főleg ha dobálós fajta is, és ezek után csodálkoznak, hogy nekem szokásom minden irányba pislogni, ha kell. Kérem, ez a túlélő ösztön, elvégre nem hiányzik nekem örök életre a zárt osztály.
Egyébként pedig néha nagyon nagy szerencse, hogy vámpír vagyok, mert sokkal gyorsabban gondolkodom, mint az emberek, és miközben eltelik pontosan annyi idő, amely az emberek számára arra hivatott, hogy összeszedje a gondolataikat egy beszélgetésben a szó kéréséhez, nekem van időm elábrándozni, megpróbálni nem vészmadárkodni. Ugyan már, nem vagyok fiatal, éltem én már eleget, nem is értem néha magamat, amikor úgy rám jön az aggódhatnék. Vámpír vagyok, csak egy másik vámpír tud kinyírni, már ha egyszer megtalál, amire viszont nincs sok esély nálam. Szóval felesleges aggódni, szerintem a vöröske sem akar nyílt színi mini pankrációt tartani, ami nem kicsit hívná fel magunkra a figyelmet, ráadásul ő speciel innen meg tudom állapítani, hogy túl beképzelt az ideálomhoz képest, így magasról szarom le, mennyire nem illene egy nővel így viselkedni. Mindig is ilyen voltam, pontosan ezért jobb vadász terület számomra az utca mint egy elegáns kávéház, még akkor is, ha egészében véve engem kinézetre inkább ez utóbbiban tudnának elképzelni. Az én stílusom túl nyers, vagy vonz, vagy taszít mindenkit, a kettő közti átmentet meg úgy hívják, lehetetlen, szóval nem most fogom megpróbálni túlszárnyalni a saját határaimat. Sőt, ami azt illeti, a hölgyike szavai fel is borítják azt a részemet, amely sosem szerette, ha megpróbálták bárhogy is beskatulyázni, és ennek az érzelemnek kénytelen vagyok hangot is adni. Bár inkább elsőre a mimika nyer, a vidám arckifejezésem megmarad, összesen a szám egyik sarka rezdül meg, mikor van olyan kedves közölni, hogy szüntessem meg a röhögést rajta. Vagy a nevetést úgy egészében kéne, mert már régen sejti mindenki, hogy nem vele, hanem miatta teszem? Annyira nem izgat a dolog, majd megoldja magától, ha úgy gondolja, esetleg lesz egy kevésbé kellemes élménye valamelyikünknek. Kár, hogy tömegben emberként kell viselkedni...
- Humor Herold? - nézek rá csodálkozva, miközben próbálom eldönteni, hogy ezt most komolyan gondolta, vagy csak úgy kimondta az első szót, ami ezen a nyelven az eszébe jutott. Mert ne higgye, hogy nem tűnt fel a leheletnyi akcentus, amikor a szomszéd utcában lévők szívdobogását is meg tudnám hallani. Nem angolnak született, tanulta a nyelvet, de valószínűleg nem ma, hiszen a hanglejtése engem másra, sokkal régebbire emlékeztet. Már az is csoda, hogy nem mini Chaplint mondott, a legtöbb régi vámpír már azon a szinten leragadt, már ami a szórakoztatást illeti. Ő egy szinttel feljebb jutott, de eszem ágában sincs kimutatni, hogy ezzel bármit is elért. Maximum annyit, hogy szükségem lesz a 70-es évek szleng szótárára megint. - Vegyem megtiszteltetésnek, hogy egy hozzád hasonló idős hölgy ismeri ezt a nevet? - tettem fel a kérdést kajánul mosolyogva, hiszen a bőrét senki nem tudja rajtam kívül megváltoztatni. Az övé pedig hosszú évszázadokról mesél nekem, nem egyről, nem kettőről, sőt háromról sem, minimum még ennek is a duplájával kell számolnom nála. Szóval, éljen Andrea, aki beleköt egy jó régi vámpírba. Nem mintha meghatna a dolog, elküldhet maximum a pokolba, csak én abban nem hiszek. Meg nagy átlagban az istenében sem, szóval jöhetnek az átkok is. Legalább tényleg lesz min nevetnem...

A hangom a sajátom volt, de messze nem az a csupa kedvesség verzió, amelyet néha használok, nagy részben akkor, ha valakinél el akarom érni, hogy számomra jobb módot válasszon az üzleteihez, vagy beédesgetni magamat valamelyik üzletasszony kegyeltjei közé. Hiába mondják, hogy a férfiak a nehéz üzletfelek, a negyvenes nőkről sem lehet elmondani, hogy olyan könnyedén adják meg magukat, bármiről is van szó. Talán pont miattuk szoktam rá, hogy elsőre kedves vagyok, a második húzásom általában az a fajta ingerült és önelégült hang, amelyet most alkalmaztam. Egyébként meg kifejezetten hasznos az is, bár inkább a női énnel kombinálva, az elkényeztetett picsa hatás garantált és a hülyének sem lenne kedve egy ilyennel vitatkozni. Talán most is azt kellett volna tennem már az elején, de mindenki tudja, mit mondanak a késő bánatról meg a kutyájáról. Nekem nem jött be, akkor kénytelen vagyok olyan hangot megütni, amit általában nem szoktam, nővel szemben meg végképp. Most jó, hogy férfi a titkárom, neki talán lehet elképzelése erről a dühös főnök színről, már ha egy is igaz a pletykák közül, hogy több homok szorult bele, mint szemem előtt a partszakaszra jutott. Ha jól nézne ki, lehet, hogy én is egészen elgondolkodnék még a dolgokon, de nem véletlenül vettem fel őt. A legjobbak általában elég érdekes, érts, ritka ronda, külsővel vannak megártva, meg egyébként sem az év ötlete lenne pont vele kikezdeni. Főleg amellett, hogy az én biszexuális hajlamaimról nem tudnak és valósággal azt lesik, mikor fogom már végre megkérni valaki kezét. Már ha egyáltalán ki tudják tippelni a koromat, mert én arrafelé hallottam már minden összeget 22 és 50 között, amivel persze a közelében sem jártak még soha az igazságnak. Bár, ha azt nézzük, hogy 26 évesen váltam állandóvá, és akármilyen változó is volt akkor a világ a korai öregedéssel, azért még zokon is vehetnék minden olyan tippet, ami fölé ment a 34-35-nek, amennyit még ha kell, el is tudnék fogadni. Bár a 300-at is megnézném, ki tippeli ki magától, egy év után a vámpírok már beállnak egy alakra és erőre, amelyet birtokolnak, és 1000 után kezdenek pókhálósodni, a kettő között pedig jó sok a variáció. Nálam meg főleg, ha pár ráncot bűvölök magamra, vagy a bőrömet alkotom kicsit át, azt fenn tudom tartani jó sokáig, így teljesen felesleges lenne ilyesmi miatt aggódni. Ellenben azzal, hogy szép nagy összegeket fogok bukni, ha ez a töketlen még holnap reggel sem utalja át az összegeket. Meg ő a munkáját, mert nem szokásom a levegőbe fenyegetőzni. Mi lenne akkor a renomémmal a saját cégemnél, ha még egy ügyetlen alakot sem tudnék kirepíteni. Semmi nem maradna belőle, márpedig akkor nem engedhetném meg magamnak, hogy napokra egyedül hagyjam őket, vagy akár hetekre, amíg hivatalosan az ország másik felében intézek üzleti ügyeket és nyaralok. Bár, hogy erre a kiruccanásra melyiket is lehetne mondani, azt még magamban sem döntöttem el eddig...
A szememet a tenger látképére függesztem továbbra is, élvezem a kilátást, miközben várom, hogy végre esetleg megszálljon egy isteni szikra és lesúgja, mit kéne tenném. Nos, ez nem jön be, de helyette egy egészen kellemes, kislányos hang üti meg a fülemet. Egy ezred másodpercre talán még meg is merevedem rá, de nem rezzenek meg, hozzá vagyok szokva, hogy megállítanak az emberek. Főleg a nők, a merészebbje szó nélkül képes egy cetlit is a kezembe nyomni a nevével és a számával, a kevesebb önbizalommal ellátottak szoktam megszólítani. Pech, hogy ők pont nem az eseteim, jobban kedvelem azokat, akik tudják, mit is akarnak a sorstól, főleg, ha a rövid távú tervek között szerepelek én is. Itt nem hangzik úgy, így nem sietem el a megfordulást, egyébként is van egy nagy rakat időm, ha embernek akarok látszani. Az agyamban le is forog pár lehetőség arra, hogy mégis ki és mit akarhat az apró kunyizó utcagyerektől a házszámot tévesztő prostiig, de igazán csak akkor kezdek gondolkodni a dolgon, mikor mozdulat közben a vámpírok semmivel össze nem téveszthető illata is megcsap. Ezek után már persze borul a szépen megtervezett és kevésbé kellemes lekoptató üzenetek sora, mert ennyivel tuti nem rázom le őt. A szemem reflexből végig is pásztázza, és ami azt illeti, még tetszik is neki, amit lát. Már most tudom, hogy magabiztos, büszke és szép, ráadásul amilyen szerencsém van mostanában, az már megint vagy egy szomorú szűz, vagy az, akinek szólni kell, hogy a piros lámpás negyed még nem nyitott ki. A szemei alapján pedig a második, ezt a gyönyörű, különleges bíborvörös árnyalatot csak egy frissen elfogyasztott ebéd váltja ki annál, aki nem képes a fejét lecserélni. Szóval még akkor is tudnám, hogy az egész humbug, ha nem figyelnék arra a rezes illatra, amely körbelengi, magába foglalva a halál aromáját is. Valaki gyilkolt, méghozzá nem is olyan régen. Lebuktál édesem...
- Ez ügyes - jegyeztem meg kacagás közepette, amelyet nem akartam magamban tartani. Viccek, hogy egy olyan nő, akinek minden porcikájára rá van írva, ragadozó, most éppen próbálja eljátszani az ártatlant. Láttam én már apácát drága, nem kellene ennyire biztosra menned. Ha tudnák, most biztosan könnyesre nevetném magam, de mivel nem szokásom véresen sírdogálni, így csak egy farkas röhögés lesz a végére a dologból. - ... ha színvak lennék szénanáthával még engem is meg tudtál volna téveszteni... - tettem hozzá továbbra is rázkódva a nevetéstől. Igen, ez a jókedv nagyon kellett nekem, ezt majd meg is kell köszönnöm a lánynak, aki megpróbált elkápráztatni a nem elhanyagolható színészi tehetségével. Kár, hogy rossz férfinál próbálkozik, mert én még Oscar jelölt is lehetnék egy nálánál félénkebb lány szerepével, ha egyszer arra támadna indíttatásom. Így csak azt kapja, amit nálam még őszinte reakciónak lehet nevezni....

Végre itt vagyok, nem is olyan messze Forkstól. Nos, ahhoz képest, hogy errefelé milyen nagy a vámpír szaporulat, legalábbis Washington állam déli részén határozottan több vérszívó fog jutni lassan egy négyzet kilométerre, mint ember, de itt még eggyel sem akadtam össze. Sőt, az illat nyomok is elég régiek voltak, annyira, hogy még azt sem sokat ismerték fel, amikor tegnap voltam kedves a szőke vámpírbarbie képében megjelenni. Az illető nem olyan biztos, hogy oda lesz érte, de nem hiszem, hogy rájönne a dologra. Nekem pedig itt ez az utolsó esélyem, hogy alaposan kiélvezzem a tenger közelségét, mert Forks területén belül már senki nem lesz ennyire megértő a vonzalmammal a víz iránt. Hiába, ott már tudom, hogy a part a farkasok területe, Stefan erről is volt olyan kedves felvilágosítani, mikor halaszthatatlan okkal odahívott, na, nem mintha annyira elsiettem volna én azt a megjelenést. Egy ideig még leragadtam Seattle-ben is, igaz, ott feladatom is volt, szaporítani az egyik nem túl nyilvános bankszámlám számjegyeit. De hát az ember soha nem tudhatja, mikor lesz még szüksége erre a pénzre, ráadásul pedig egy olyan apró kis feladatot hülye lettem volna visszamondani. Most viszont már nyugodtan fel is vehetem az eredeti arcomat, mert az ég adta világon senkit nem fog érdekelni errefelé, milyen vagyok. Ha a vámpír jegyek megvannak, úgyis rajtam akad az egész banda szeme, a többi meg úgy konkrétan nem nagyon mondhatni, hogy érdekelne. Már megszoktam, hogy megnéznek, ráadásul pedig kellene az eredeti hangom, mivel el kell intéznem pár nem túl kellemes beszélgetést. Mondjuk kezdetnek nem árt meg, ha ezeket vagyok olyan kedves a mólónál megtenni, mert a víz lehiggaszt, ugyanakkor sanszos, hogy a vízben köt ki a végén a kis készüléket. Nem tudom melyik hatökör találta ki, hogy a legtöbb érintő képernyő hőre működjön, de garantáltan nem találkozott még vámpírral. Hála ennek nekem is eltartott jó időbe, mire szereztem egy olyan eszközt, ami nyomásra reagál, de már ennek is erősen vacakol az eleme, mintha egyébként nem lenne haláli kedvem, és nem jó értelemben. Nem hiszem el, hogy eltűnök és minden a feje tetejére áll.
- Nem, nem érdekel, kinek a mije beteg. Intézze végre ez az utalást, vagy holnap a felmondása lesz soron! - vágtam rá végül idegesen és raktam le, mert elegem volt ebből a szerencsétlen titkárból. Most harmadszor játszotta el a tehetetlent, lassan komolyan mondom, hinni fogok a pletykáknak, hogy a kávé főző lány intéz mindent...

***