Damien egy étkezése során találkozott a lánnyal, s azonnal nyoma is veszett, félt, hogy fény derül a kilétére, s mint a legtöbb hozzá hasonló lény, ő sem merte megkockáztatni a lebukást. Azonban Isabel nem tágított, figyelte az utcákat, az újságcikkeket bújta, hátha ismét lecsap egy halandóra, de a férfi ügyes volt, így egyetlen esélyük a következő találkozásra a véletlenre volt bízva. A sors, a szerencse, vagy nevezzük bárminek, közbeszólt, és a nagy embertömegnek köszönhetően Damien nem tudott meglógni a szőke lány elől. Isabel rögtön neki szegezte a kérdéseit, és elárulta, látta, mit tett az ártatlan nővel a sikátorban, és nem fél tőle. Mindez persze pusztán hazugság volt, Isabel gyomorideggel kényszerítette ki magából a szavakat, ám nagy mázlija volt; A vámpír, Damien érdeklődve hallgatta végig a szavait, s bár eleinte lakomára szánta őt, egyre szorosabb kapcsolat fűzi hozzá, minek következtében ott árt Isabel-nek, ahol tud, mind lelki, mint fizikai értelemben. Durva vele, próbálja ellökni magától, mindeközben vágyik rá, a társaságára, és a vérére is.