"A szél felém fújja a szagát, így mihelyst meglátom a gyilkos tekintetet, tudom, hogy nem egy erdei állat figyel. Egy farkas, egy rohadt bestia vár rám vicsorítva. Közelebb jön, de nem mozdulok. Megállíthatom mielőtt megfordulna a fejében a támadás lehetősége, aztán vele is végezhetek, mint ezzel a nyomorult halandóval itt... Azonban a farkas morogva ugyan, de magától is megáll. Olyan, mintha szánt szándékkal keresné a tekintetem, és én is az övét. Mintha akaratlanul kapcsolódnék össze vele és ez egyáltalán nem tetszik. -Na mi lesz kutyuli? Pacsit akarsz adni, vagy arra vársz, hogy megsimogassalak? -Sikerül elég gúnyt összeszednem a hangomban ahhoz, hogy a dög újra vicsorítson rám. Furán érzem magam... -Talán majd legközelebb, bolhás. -Bár sosem futamodnék meg, úgy érzem minél távolabb kell kerülnöm tőle. El innen, jó messzire.... Amint kimondom az utolsó szavakat, sarkon fordulok és futásnak eredek. Rohanok, amilyen gyorsan csak tudok, ahogy az erőmből futja. Lelki szemeim előtt ugyanazok a képkockák pörögnek. Az, ahogyan a farkas rám nézett."

Igen, jól olvashattátok, én vagyok a farkas bevésődése. (;
Ha érdekel a kari, mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot, hidd el, érdemes (: