A FÓRUM BEZÁRTA KAPUIT!
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
MiniChat
Születésnap
Négy évesek lettünk!

Ünnepeld velünk te is ezt a csodálatos napot, hiszen nem mindennapi, hogy egy fórum a mai világban évekig fennáll. Természetesen hullámvölgyeink nekünk is voltak, de még mindig áll a csodálatos világunk, és bátran állíthatjuk, hogy miénk az egyik legjobb, ha nem az egyetlen Twilight alapú fórum, ami kitartott az évek során. Köszönjük ezúttal is a régi tagjainknak, hogy velünk voltak, az újaknak, hogy csatlakoztak hozzánk, és a jövendőbelieknek, akik talán közénk fognak tartozni. Még sok-sok évet kívánok a fórumnak, és természetesen a tagoknak is kellemes időtöltést és aktív játékokat! Hivatalos dátum: 2011. november 23.
Legutóbbi témák
» Ment, nem ment...
by Gerard Williams Hétf. Aug. 01 2016, 01:25

» Kórház
by Gerard Williams Hétf. Aug. 01 2016, 01:22

» A staff közleményei
by Hayley A. Witcher Pént. Júl. 29 2016, 20:58

» Nem leszek elérhető...
by Hayley A. Witcher Hétf. Júl. 25 2016, 10:29

» Játékostárs kerestetik
by Edwin Pearson Kedd Júl. 19 2016, 23:50

» Rendőrörs
by Lana Peterson Vas. Júl. 17 2016, 11:35

» iZombie frpg
by Vendég Vas. Júl. 03 2016, 13:07

Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (321 fő) Pént. Okt. 11 2024, 08:44-kor volt itt.
Statistics
Összesen 79 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Veronica Marsh

Jelenleg összesen 12571 hozzászólás olvasható. in 1636 subjects

Megosztás
 

 Elhagyatott templom romok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Anonymous
Vendég
Vendég
TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeVas. Dec. 20 2015, 10:44

Halloween


A köszöntéseket viszonozom egy kimért biccentéssel, figyelmem a vámpírokon van. Noha az embereket is figyelem, meg a lányt a társaságunkban…A Denalik, mi? Farkasszemet nézek a vörös szemű hideggel, mely a vámpírnő mellett  áll. Irritáló a dolog, hogy itt van egy vörös szemű. Csak tartsa kordában az éhségét és akkor, talánminden rendben lesz. A békét talán soha nem is lehetett megtapasztalni a világban. Itt a béke csupán egy pillanatnyi szünet két háború között.
Nincs más út a békéhez, mint a mélységes csendbe lépni, ahol ő lakozik, az Isteni Anya, teljes fenségében és békességében. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap. Tekintetem végig vándorolt a jelenlévőkön, akiket nem láttunk, azoknak meg csak a hangjuk érkeztek felénk. A körüljárást komolyan gondoltam, léptem is párat, de mikor az ismeretlenek a vérszomja megcsapott, megtorpantam. Csak ott álltam mozdulatlanul.  Figyeltem. Nem csak a hideg érkezését éreztem, hanem egy ember közelségét is, az ő…dühét. Felé. Remek.
Nem elég az egyik, jön csőstül egy másik… A háború persze egyet jelent a halállal, de mindig meginog a föld az ember talpa alatt, ha olyan ember hal meg, aki valamikor ott lakott, ott lélegzett a közelében.
Hallom Quil morgását, Jacob mozdulatát is érzékelem.
Néha türelmesnek kell lenned, hogy elérhesd a céljaidat. Megtanultad Jacob. Szép. Kezem ökölbe szorult, morgás szaladt ki torkomból és fejem az ismeretlen felé fordult.
A parancsom pedig egyértelmű.
Nem fedjük fel magunkat. Ha nem szükséges.



Vissza az elejére Go down
Gerard Williams
Gerard Williams
Ember
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2015. Apr. 08.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
59

⊿ SZÜLINAPOM :
1983. Jan. 13.

⊿ ÉVEIM :
41

⊿ ŐKET KERESEM :

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimePént. Dec. 18 2015, 00:39


2015 Halloween

Take this from me

Tulajdonképpen akár jelentéktelennek is tarthatnám ezt a szépen egyre nagyobbá váló csoportosulást itt a félreeső kis ösvényen. Végül is teljesen véletlen is lehet, hogy néhány, egymást jól ismerő fiatal összefut véletlenül és bandázni kezd. Azonban minél tovább figyelem őket, annál inkább az a gyanúm, itt egyáltalán nem erről van szó. A rendőr-ösztöneim is ezt súgják. Bár én nem látok túl jól a sötétben, még nekem is feltűnik, a három fickó milyen gyanakvással méregeti a kissé arrébb álldogáló párt és mintha annak férfi tagja is kihívó állást venne fel velük szemben. Arcokat sajnos nem látok jól, de testtartásokat igen és abból elég jól tudok olvasni. Mintha egy néma háború folyna közöttük. Szinte biztos, hogy a másikra várnak, hogy provokáljon vagy támadólag lépjen fel és már robban is a bomba.
Aztán ágak zizegése hallatszik a másik oldalról és én odafordítom a fejemet. Egy fiatal lány lép a fák, bokrok takarásából az ösvényre. Nem tudni honnan jött, talán ő is a bokrok, fák közül figyelt eddig, mint én. Vagy csak a dolgát végezni jött ide, mint az ilyen szabadtéri bulikon előfordul némi alkohol elfogyasztása után, ha épp nagy a sor a női vécénél, vagy messze van csak efféle alkalmatosság. Bár amilyen kihívóan megtorpan ott az ösvény közepén, valószínűtlenné teszi ezt a lehetőséget. És ahogy megjelenik a látótérben, egyszerre érezhetően minden szempár rá szegeződik a kis társaságból. A feszültség szinte tapinthatóvá válik a levegőben. Ez engem is arra sarkall, hogy jobban szemügyre vegyem ezt a fiatal, szőke lányt, aki első ránézésre csak ugyanolyan bulizó huszonévesnek tűnik, mint bármelyik másik itt a forgatagban. Ahogy azonban egy fénynyaláb beszűrődik oda, ahol áll, láthatóvá válnak előttem vörös íriszei. Igen, egyértelműen vörösek, ez még ebben a halovány fényben is jól látható számomra. Vérvörösek. Vér. Kezem önkéntelenül is ökölbe szorul. Nagyon is jól tudom, mit látok.
Persze, lehetne egyszerű kontaklencse is, hiszen halloween van, a bulizók talán még azt is mondanák rá, milyen menő. De én tudom, mi a helyzet. Ez nem kontaklencse. Nagyon nem. Eleget olvastam erről, tudom, mit jelent ez. Arról nem is beszélve, hogy nem is olyan régen közvetlen közelről is volt szerencsém látni ilyet. Csak a véletlen szerencsémnek köszönhetem, hogy megúsztam élve azt a találkozást egy vérivó vámpírral. Mert ő is az, efelől nincs kétségem. Ki tudja, talán éppen egyike azoknak, aki elvette tőlem az én szeretett feleségemet. A düh és a bosszúvágy nagy erőkkel támad fel bennem. Legszívesebben rárontanék erre a fiatal lányra, de tudom, nem lenne túl okos gondolat. Látszólag nem így van, de tisztában vagyok vele, hogy egyszerű halandó létemre biztosan én húznám a rövidebbet.
Mindenesetre az, hogy az ösvényen lévők is igencsak feszülten reagáltak a megjelenésére, valószínűsíti, hogy ők sem egyszerű emberek. Vajon vámpírcsoportosulást látok? Aligha csak erről van szó, akkor mi lenne ez a feszkó itt? Másoknak is kell itt lenniük. Az viszont biztos, bármennyire ráismertem is erre a lényre itt a közelemben, egyelőre nem tehetek semmit. Hiába is kezdenék balhézni, legfeljebb megölethetném vele magamat, az meg a bosszúban nem segít. Nem tehetek mást, mint tovább várok és figyelek egyelőre. Csak ne lenne ez a tehetetlenség ennyire őrjítő!

I’ve got something you can never eat
I’m here, because every party needs a party killer
credit
Vissza az elejére Go down
Jacob Black
Jacob Black
Falkatag

⊿ Adminisztrátor ⊿
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2011. Dec. 04.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
878

⊿ SZÜLINAPOM :
1990. Jan. 14.

⊿ ÉVEIM :
34

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeSzer. Dec. 16 2015, 23:44




for everyone







Tény, hogy mostanában sokat hagytam magára a falkát, nem voltam igazán jó béta, és Quil rengeteg melót vállalt magára. De bíztam a srácokban, és tudtam, hogy alig fogják megérezni a hiányom. Mégis, valahol mélyen marcangolt a gondolat, hogy jobban ki kéne vennem a részem mindenből. A mai őrjáratra sem véletlen vállalkoztam azonnal, ahogy Sam felvetette az ötletet. Szükségük volt rám, ahogy a városnak is. Amikor Grace felbukkant, megfogadtam magamnak, hogy többet leszek a falkával, hiszen nem csak az újdonsült farkas unokahúgomnak van szüksége rám. La Push az otthonom, a falka a családom. Quil örömteli üdvözlése elhiteti velem, hogy tényleg boldogultak, és nem neheztel rám senki, amiért gyakrabban járom az erdőt egyedül, mint a csapattal. -  Bocs, öregem. De így legalább nektek több szerep jutott, nem toltam elétek a nagy pofám, elállva vele az utat. - nevettem fel halkan, és megveregettem Quil hátát, bevetve egy kevés vérfarkas erőt, hogy piszkálhassam kicsit. Olyan volt nekem, mint egy testvér, ahogy a többiek is, de mégis, hozzá álltam közel és Embryhez a leginkább, amióta az eszemet tudom, mellettem voltak, és bántam, hogy a hullámvölgyeim miatt alig vagyok velük, alig látjuk egymást. Mintha egy üvegfal lenne köztünk, amin bár átlátunk, és tudjuk, hogy ott a másik, de mégis áthatolhatatlan. Meg kellett próbálnom változtatni ezen, de mázsányi súly nehezedett rám. Valami gondom mindig volt, ami elhatárolt a többektől, főleg Cullenék miatt, hiszen ha azt is mondták, hogy értik, és mellettem álltak, nem voltak úgy a részesei a gondoknak, ahogy én, Renesmee és Bella által. Hiszen bármilyen bizarron is hangzik, miattuk valahol a vámpírklán is a családom volt, távoli rokonok, akikhez akkor is kötődtem, ha nem akartam. Az elejétől fogva közöm volt hozzájuk, mikor Ness még csak meg se fogant. Tudnom, vagy legalábbis éreznem kellett volna, nem mintha akkor elkerülhettem volna, s nem mintha el akartam volna. Mégis rengeteg gondot akasztanak a nyakamba, amiktől legszívesebben menekülnék, és amikről még ők maguk sem tehetnek..
Egy mosolyt küldtem Kim felé. Nem ismertem valami jól, mindössze néhányszor találkoztunk, de kedves lánynak tűnt, plusz Jared lenyomata volt, ami egyből szimpatikussá tette őt. Elrabolta az egyik srácunk szívét és lelkét, boldoggá tette őt, és ahogy Austinnak is említettem a parton, tudom, hogy egymásra fognak találni Jareddel, és együtt maradnak, végérvényesen. Így kell lennie, senki sem tud ellenállni a bevésődés okozta érzéseknek, legyen az akár a szerelem, vagy a biztonság. - Ez jó, hogy nem érzel tehernek minket. - jegyeztem meg vigyorogva, de mikor folytatni akartam, felbukkant Sam, és tudtam, hogy még ennek a kevés mókának is vége, ami eddig zajlott. Nem mintha buliztunk volna, arra nekem sosem volt lehetőségem. Nem mondom, hogy nem hiányolom még mindig a lázadó, kicsapongó időszakot, ami kimaradt az életemből. Még berúgni sem volt lehetőségem soha, ami miatt nem nyafogtam, nem tudom, képesek vagyunk-e rá, ha igen, az sem lehet hosszú ideig fenntartható állapot, tekintve a testhőmérsékletünk. Ha a morfiumot gyorsan bontotta le a szervezetem, az alkohollal is ez lehet a helyzet. Jó lett volna letesztelni, de az átkozott vérszívók miatt még halloween estéjén sem volt erre esély. A francba is! Samnek röviden biccentettem, de tudtam, hogy mit fog kérni, mielőtt kinyitotta a száját. Hát persze, Quil a testőr, én meg a járőröző farkas. Nem mintha bármi másra számítottam volna, a jelmez is csak egy eszköz volt, hogy beolvadjak, nem jókedvemből, vagy azért vettem fel, hogy kirúgjak a hámból. De még időnk sem volt Sammel körbejárni, felbukkant egy újabb vámpír, akinek se nem arany, se nem narancs színben úsztak a szemei. Vörös volt, akár a vér, és vészjósló, mint minden ragadozó vámpíré. Hirtelen Bella jutott eszembe, és összeszorult a torkom, ahogy belegondoltam, hogy az ő szemei is épp így néznek ki. Quil morgására reagálva a mellkasára tettem kezét, mintegy reflexként, hogy megnyugtassam, és vártam Samtől a parancsot. Tudtam, mi a teendő. Halandó emberek vettek minket körül, nem csak Kim, a távolban többen voltak, akik életét nem kockáztathattuk. Várnunk kellett, mit lép a vámpír, nem támadhattunk rá csak úgy, nem a mi területünkön volt, és nem sodorta veszélybe senki életét... egyelőre. A szívem hevesebben kezdett verni, szinte felugrott a torkomba, és enyhe remegés futott végig rajtam, de ez csak a megszokott vámpír-radar volt, a farkas érzékelte a jövevényt, és reagált rá. Akaratlanul is Kim elé léptem, és vártam. A vámpír első lépésére, és a falkatársaim reakciójára egyaránt. 



"it's halloween night"

708 szó ﻬ és... az elmaradt jelmez

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég
TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeKedd Nov. 24 2015, 14:19




Halloween & Gar

"there is magic in the night when pumpkins glow by moonlight"


Kate a semmiből terem mellettem, és fogja meg a kezem. Ezek a szárnyacskák, meg a glória... nem is tudom, valahogy mindig is így képzeltem őt el magamban, igen. Ő még a bolhás dögökkel is kedves, míg én legszívesebben leplezetlenül rájuk villantanám éles, méregben fürdő fogaimat, de ezt a vágyat legyűröm. Hogy jól vagyok-e? Kérdőn vonom fel szemöldökömet, és ül ki vonásaimra egy fájdalmasan éhező grimasz. - Remekül. - nem tudom, mire gondol mégis, hogy lennék. Egy emberekkel telezsúfolt helyen vagyok, ahol ennek tetejében még farkas falka is járőrözik. Még arra se tudok figyelni, hogy minimális emberi viselkedést produkáljak, örülök, hogy nem döntöttem még le senkit a lábáról, és téptem fel a torkát. Hogy, hogy vagyok? Szörnyen vagyok. Éhes vagyok, de nem állatvérre. Nem érzem éppen kellemesen magam. Főleg, mert én is jártam már bulikban, csak akkor embervér volt bennem. beszívok egy újabb adagnyi levegőt, lehunyt szemmel próbálom elcsitítani torkom égető szomjúságát, mellyel az embervér illatára reagál. De az emberek szíve dobogását nem tudom kizárni, hallom a vér pulzálását az ereikben. Csikorgatom kicsit a fogam. Akaratlanul is, de ingerültté válok az éhségtől, amin az sem segít, hogy már három farkas is egy helyen van velem. És ha még nagyon unatkoznék, betoppan egy újabb vámpír, aki viszont telibe ragadozó. Vágyakozó-irigylő pillantásokat vetek vörös íriszei felé, ha nem is a színe miatt, azért, amit jelentenek. Mázlista. Türelmem egyre vékonyabb jégen ropja a táncot, így kicsit tán túl ellenségesen viseltetek a farkasok felé, de leginkább a nagydarab irányába, aki valószínűleg az alfa volt, mert nagyon meresztette a szemét. Ó, fogalma sincs, mennyire szeretnék én is nekiugrani. Jól esne kiadni a feszültségemet valakin, és a farkasokért számomra sosem kár. Észre se veszem, és teljesen befeszülök, izmaim ugrásra készek, figyelmem már csak a farkasoké, Kate szinte el is tűnt látókörömből. Embervért akarok, valamit, ami csillapítja is a szomjam, és egy rendes harcot. Tudom, hogy ez csak felhergelt elmém esztelen követelése, mégis jó volna. Még így is, hogy tudom, három farkas túl sok. Kell valami, ami segít oldani a feszültségem, még mielőtt ez az idegesség, éhség Kate ellen fordul, és megharagszom rá, mert miatta csinálom. Engem az a legkevésbé sem zavar, hogy van itt nézőközönség, ne vicceljünk. Csak még izgalmasabb. Mégis próbálok az önkontrollra figyelni, amennyire csak lehet.


××× x Roar x mindenkinek ^^

©
Vissza az elejére Go down
Quil Ateara
Quil Ateara
Falkatag
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2015. Apr. 24.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
49

⊿ SZÜLINAPOM :
1990. Dec. 21.

⊿ ÉVEIM :
33

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeHétf. Nov. 23 2015, 16:56

Halloween & kalandozás ©


*Mosolygok a lányra, miért is ne tenném? Na jó, talán a beszívás miatt, de hát eléggé álszentség lenne tőlem. Mi se voltunk kisangyalok a srácokkal, finoman szólva, megvolt anno minden, aminek meg kellett, igazi rock and roll életérzéssel. Csak aztán egy ágaskodó fenevaddal a testünkben már nem engedhettük meg magunknak az ilyesmit, amúgy is melózni kell az önuralmon, a tudatmódosítók pláne megborítanának minket, ez van. De az mindenképpen előny, hogy Kim tudja a nevem, akkor nem borította meg annyira a nagy szerelem, hogy fel se ismerjen más hímet a pasiján kívül. Mert ilyenre is volt ám példa...* - Nem egészen, éppenséggel itt vigyázok a rendre *javítottam ki hanyag vállvonással. Én meg arra célzok, hogy sok ember egy helyen felspannolt állapotban, ráadásul a rémségek éjszakáján, amikor semmin se lepődnek meg és mindent betudnak jó kamunak, na hát ez kihagyhatatlan alkalom az összes vérszívónak, hogy felvonuljon, ha akar. Az meg nem lenne ildomos, ha a másnapi hírek eltűnt lakosokról és eltorzult hullájú polgárokról szólnának, a la Halloween... el is komorodom a gondolatra, meg a kínálásra is.* - Annak senki se örülne szerintem *vigyorodom is el rögtön, és próbálom viccel elütni a helyzetet.* - Bár ez tipikusan az az éjszaka, amikor simán válthatnék, és még kezet is ráznának a szervezőkkel, hogy milyen király speciális effekteket vetettek be a szórakoztatás kedvéért, nem? *A szervező meg köpni-nyelni nem tudna, hogy mi van. Na, az már nem lenne olyan vidám. Szerencsére már el is dobja a csikket, és mielőtt bármit mondhatnék, Jacob érkezik körünkbe.*
- Hé, haver! *ragyog fel az arcomon a boldog vigyor, és istenes hátba veregetéssel köszöntöm. Végtére az egyik legjobb barátom, naná, hogy jó látni! A farkasom sem rest, farát feldobva, játékosan körbeugrálva kaffog a fogaival, az is örül, a bundásaink is tökéletes összhangban működnek. Aztán röhögve széttárom a kezem.* - Ez van, én lettem a falka bébicsősze *ismerem be. Jesszusom, tiszta fura belegondolni, hogy felnőttem. Mert tényleg ez történt. És egyetlen pillanatra sem tudok már visszamenni abba az ártatlan kölyökbe, aki Jake garázsában lógott és a házi meg a csajok voltak a legnagyobb baja. Na jó, a csajok része még mindig megvan...* - De azért köszi, akkor megpróbálom háttérbe tolni a tyúkapó-énem, és nem stresszelni magam rajta *fordultam vissza Kimhez is, jelezve, hogy értékelem, különösen az utolsó megjegyzését. Tényleg ramatyul éreztem volna magam, ha nekem kellett volna "árulkodni" Jarednek a nőjére.*
- Kösz, muszáj volt összedobni valamit, nehogy már én legyek a bunkó, aki kilóg a sorból *röhögöm el magam. Cseppet sem zavar, hogy lepukkant hominak adom ki magam, sosem az igényességemről voltam híres végül is.* - Amúgy pedig felmérem a terepet, nehogy valami meglepetés érjen minket... *És teszem is, amit mondok, jár azért a szemem mindenfelé. Mondjuk az érkező vámpírokat anélkül se lenne nehéz kiszúrni. Az egyikük még csak nem is erőlködik, hogy embernek látszódjon... De azért ez a köszönés elég fura... fel is vonom a szemöldököm.* - Hát, üdv *nyögöm ki végül, hogy ne én legyek a tajparaszt, aki nem hajlik a balhé elkerülésére. Akarom én kerülni, persze, csak az a fránya sokkal jobb GPS-szel rendelkezik nálam. Még jó, hogy Jake itt van, ketten már nem lennénk totál esélytelenek, ha elszállnának a vérmesebb vendégek. Viszonzom a társam tekintetét, benne van minden: hogy igen, tisztában vagyok vele, és igen, ha kell, akkor tudom a dolgom, meg hogy nem, pillanatnyilag nem rendezhetünk jelenetet, csak ha ők kezdik. Éljenek a beszédes pillantások.*
*És mintegy végszóra, az alfánk is beüget a színre. Én azonnal jobban kihúzom magam, ez is amolyan katonás faszság, de abszolút nem tudatos. Ha az ember megszokja a hierarchiát, akkor belé ivódik a mozdulataiba. A farkasom indul is csóválva leróni a tiszteletet, ahogy azt kell. Tudja, hol a helye a falkában, hát nem valami magasan, de nem is gebeszkedik felsőbb polcokért, mert pontosan tudja, hogy csak istenesen meg lenne cincálva, ha tenné.* - Szervusz, Sam *köszöntöm hangosan és emberként is.* - Nem, legalább két másikat is éreztem a buliban, mármint a nem helyiek közül, de ekkora forgatagban nehéz megmondani... *felelek engedelmesen. Nyilván ezért is éreztem szükségét a terepfelmérésnek. A biccentést viszonzom, vágom én a Kim felé vetett szemvillanást is, én vigyázok a mellékágra, övék a főcsapás. Nincs ellenemre a testőrösdi, kevesebb ugyan a dicsőség érte, de ugyan melyik férfi utasítja el, hogy esetleg a testével óvjon egy szép nőt? Lehetőleg elég közelről... na jó, itt inkább be is fékezem a fantáziám, mielőtt Jared letépi a fejem, bár a tettek mezejére sosem lépnék, és Kim se lenne partner, az egyszer fix. De hadd álmodozzon a nyomor, főleg, ha ilyen kiéhezett...* - Ne aggódj, nem eshet bajod *húzódom is közelebb a lányhoz, amikor elhangzik a megjegyzése, nem csodálom amúgy, annyit lógott már velünk, hogy ő is kiszúrja a vámpírt. Az meg ugye veszélyes. De főleg nem a párocska, a Denalik nem a legakutabb problémánk...* - Tíz óránál *hajlik morgásba a hangom, ahogy figyelmeztetem a többieket az újabb csatlakozóra, bár biztos észlelték ők is. Így megint nem tetszetősek az arányok: három vámpírra jut három farkas, legalábbis amennyit látunk és felfedte magát. Nemgyerebe szituáció... örülnék egy kis erősítésnek a mi oldalunkról, de nem túl valószín, hogy megjönne. Stabil terpeszbe vágom magam, és nem tervezek megmozdulni, amíg nem szükséges. Amíg nem ér minket támadás, vagy amíg Kim el nem mozdul mellőlem, mert utóbbi esetben követem, akár az árnyéka, magamtól is ezt tenném, meg a parancs is ez. De hogy mennyire van nekem most kedvem ténylegesen verekedni? Hát semennyire... nem mintha ez kívánságműsor lenne.*

Vissza az elejére Go down
Kimberly Syme
Kimberly Syme
Ember
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2013. Sep. 24.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
24

⊿ SZÜLINAPOM :
1994. Apr. 20.

⊿ ÉVEIM :
30

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeSzomb. Nov. 21 2015, 20:19


hello-ween & little company

"Ha felébrednek a szellemek..."


# # # # #



Szinte azzal egy időben, hogy eltapostam egy cseppet sem szokatlan mozdulattal a füves cigarettából maradt csikket, megjelent még egy farkas. Jacob tekintetét látva megfordult a fejemben, hogy ő vajon komolyan vette volna e a kérdésemet, miszerint megosztottam volna a jointot. Igaz, már mindegy volt. Puszit nyomott az arcomra, amit én is mosolyogva viszonoztam. Azt hiszem az egész bagázsból őt ismertem leginkább, Jareddel elég jól kijöttek, sokszor beszélgettünk már a tábortűznél is. Nem sokkal később pedig befutott a falkavezér is, akit legalább annyira nem ismertem, mint azt a párt, aki megjelent a templom romjainak túloldalán. Tekintettel arra, hogy mindketten vámpírok voltam, egyre inkább értékeltem a három pasi jelenlétét.

- Egyedül akartam lenni, de nem bánom, hogy idekeveredtetek - jegyeztem meg csendesen Quilnek és Jacobnak, akik abban a pillanatban közelebb álltak hozzám, bár sejtettem, hogy Sam is hallotta mindezt.
A vékony köd lepte, fák közötti, romos épület körül egyre többen gyűltek össze, megjelent egy számomra szintén ismeretlen férfi, aki feltehetőleg az egyetlen másik ember lehetett ezen a kis félreeső helyen. Kíváncsi lettem volna, hogy mi vonzott ide ennyi mindenkit. Lehet, hogy ugyanaz, mint engem: az egyedüllét iránti vágy? Nem feltétlenül volt meggyőző ez az elképzés. Végigkérdezgethettem volna az összes jelenlévőt, de bevallom, semmi kedvem nem volt csevegni vörösszemű vámpírral. Valószínűleg J kinyírt volna, ha megtudja, hogy betéptem, majd ezek után – az ő nézőpontja szerint – felelőtlenül beszélgetésbe elegyednék egy olyan lénnyel, aki általánosságban emberek vérét veszi. Hiába voltak itt a hárman is a falkából, ez tudom, hogy nem nyugtatta volna meg az én farkasomat. Köztük meg vitát nem akartam implikálni. Nem éreztem volna egyáltalán fairnek.


# # # # #

#Quil, Jacob, Sam.  #outfit.  #this is...  #gyertek!

Vissza az elejére Go down
Cherie Nightmoore
Cherie Nightmoore
Ragadozó
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2012. Mar. 30.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
103

⊿ SZÜLINAPOM :
1993. Jun. 20.

⊿ ÉVEIM :
31

⊿ ŐKET KERESEM :

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeSzer. Nov. 18 2015, 23:16




I could show you incredible things


just because it's halloween

Mióta Cole visszatért, én sem voltam önmagam. Rengeteg minden kavargott elmémben, amitől szabadulni akartam, és ezt eddig csak egy módon tudtam levezetni. De nem akartam még inkább megnehezíteni a dolgát, nem kell az én lázadásom is a nyakába, azonban kicsit úgy éreztem magam, mint emberként, anyám mellett, aki állandóan csak megfékezett. Egy pszichodoki biztos erre vezetné vissza a mostani viselkedésem, nem mintha bármit is számítana, miért viselkedem úgy, ahogy. Változtatni nem tudok rajta, egyedül Cole érte el, hogy visszafogjam magam, s a kedvéért még szívesen is tettem, ám igaz, hogy nagyon ódzkodva, háborgó gyomorral. A legutóbbi állat vérének íze még mindig érződött a számban, habár azóta rendes vért is fogyasztottam, mégis hiányzott az az euforikus érzés, ami egyedül vadászat közben árasztott el. Ha egy évvel és néhány hónappal ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy kipróbálom az állatok vérét, és elgondolkodom, milyen lehet aranyszemű idiótaként élni, biztosan kiröhögöm, rögtön azután, hogy letéptem a fejét. Ha pedig a régi énemmel találkoznék most szembe, bizonyára jól megrugdosna, és a lelkemre kötné, hogy változtassak ezen, vagy a farkasok elé vet. Nem akartam arany szemeket, a vörös kitűnően illett hozzám, s amint megtudtam, hogy halloween készülődik jelenlegi városkámban, rögtön megjött a kedvem egy kis mókához. A vámpír lánya nem sokszor teheti meg, hogy kontaktlencsék nélkül lépjen ki a nyilvánosság elé, ez pedig csodás lehetőség volt erre.
Emlékeztem még az előző évi partira, s ez némileg megnehezítette a levegővételt, afféle megmaradt emberi szokásként. A szívem kicsit sajgott, és ettől még inkább késztetést éreztem arra, hogy kimozduljak, és valami őrültséget tegyek. Minden dühöm előjött, szinte hallottam a szavakat, amiket Cole családja bizonyára most is hozzám intéz, láttam magam előtt a férfi vörös íriszeit, a különös vigyorát... Vissza akartam kapni a régi énemet. Azt az őrült tyúkot, aki csak azért fanyalodik macskavérre, hogy a jelmezének kelléke legyen a dög, csak úgy poénból. Semmi stressz vagy megfelelési kényszer. Csak én és a világ, no meg sok vér és gyilkolás. Én pedig ahelyett, hogy kiélveztem volna ezt a magányt, lehorgonyzok egy férfi mellett, aki a jelek szerint nem kicsit labilis... Részint csalódtam önmagamban, ugyanakkor utálatot is éreztem a gondolataim miatt. Kicseszett érzelmek!
Apám halála után el kellett volna fojtanom mindent, soha többé nem előhozni, és élni a kis világomat, mint mindenki más. De elhatároztam, hogy egy estére szabadjára engedem a fantáziám, a bennem lapuló vadságot, és a régi életemet élem. Egy este, amit aztán elraktározok a emlékezetemben, és persze sosem említem meg Cole-nak.
Elindultam hát a frissen kölcsönzött jelmezemben, bár csak egy szárnyat, és fejdíszt kellett találnom, hogy a ruhatáramból felkapott göncök mégse legyenek egyhangúak. Mivel az erdő felől közelítettem meg a helyszínt, egy darabig csak kóvályogtam, próbáltam elképzelni, milyen újra szabadnak lenni. Egy idő után kezdett besötétedni, és gyorsabb iramra váltottam, a zene dübörgését és az ínycsiklandó emberek illatát követve. Nem a zsúfolt, emberekkel teli tömegbe érkeztem, sokkal inkább egy régi templom romjaira emlékeztetett, eléggé elhagyatott helynek tűnt, de ekkor meghallottam a hangokat, és inkább a fák mögé rejtőztem. A szagokból ítélve vérfarkasok is jelen lehettek, pont ilyen szagot éreztem a határ közelében is, így biztos voltam a dolgomban. Fogalmam sem volt róla, mi a fenét keres itt ilyen sok mindenki, de végül is, halloween volt, amikor az emberek szeretik az ehhez hasonló elhagyatott helyeket. Egy kicsit hallgatóztam, és hallottam, ahogy a vérfarkasok megállapítják, hogy csak két vámpír van a területen. Nevetnem kellett rajta, de mivel a másikak szaga elárasztotta a teret, nem csoda, hogy nem éreztek meg. Lassan előléptem a bokrok és fák közül, és úgy tettem, mintha egy átlagos halandó lennék. Aggódni valóm nem volt, nem követtem el semmit... még.
Magabiztosan lépkedtem, de a romok szélénél megálltam, és vállon veregettem egy zombiszerű bábut, majd... vártam. Kíváncsi voltam, vajon mit tesznek a dögök most, hogy előbújtam, és ráébrednek, hogy tévedtek, van itt még valaki, ráadásul egy ismeretlen, és korántsem szelíd, vagy vegetarianizmusra hajló vámpír.

zene & jelmez
credit
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég
TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeVas. Nov. 15 2015, 20:46

Halloween


Átvágtunk az erdősávon, a másik tisztást rejtette előlünk. Éreztük a szagukat, célirányosan tartottunk arra. Quilt eresztettem útjára elsőnek terepszemlére, percekkel később a másik is mehetett. Csak ügyesen fiúk. Nem telt bele sok időbe, nekem is mennem kellett. Vámpírszag ütötte meg az orrom. A helyem ott van, ahol nekik.
Jacob és Quil meg lettek hamar egy személyes kis társaságukkal. Lassan érkeztem meg közéjük. Biccentettem a lánynak. Ennél többre most nem futotta. A szagok és az ingerek.
Meg is vannak! Denali és másik vérszívó! Nem hinném, hogy bulizni jöttek volna. Ha meg mégis, akkor nem olyan bulira vágyódott senki! Meg se próbáltam leplezni az ellenszenvem, hogy micsoda haragot gerjesztett bennem, megvetéssel társítva ezt, s erőltetnem kellett magam, hogy újból teljesen kiegyenesedjek, hogy ne ugorjak egyből a torkuknak.
Észlelhető volt a nyomás, annak növekvése, ahogy egyre jobban nehezedett a többiekre, engem is zavart ez-az, de bőven volt időm és alkalmam ilyen téren önkontrollt szerezni.  
- Csak ezek vannak? - pillantottam rá Jacobra, értve itt a vámpírokat, majd Quilra is vetettem egy pillantást, aztán vissza  a "vadakra". Tekintetem a fák közé siklott, éreztem, hogy valaki figyel. Érdekes jelenség lehetünk itt azt elhiszem, az indián törzs egy Halloweene bulin...de akkor is. Kimet Quilre hagyom, ezt egy biccentéssel, mely alig látható, jelzem felé, majd lassan a másik férfi felé lépek.
- Gyere, körüljárunk - paskoltam vállon egyszer némi noszogatás, ösztönzés gyanánt, hogy aztán a kényelmes helyet elhagyva az emberek sűrűjébe induljunk. Rühelltem amúgy a tömeget, de marhára huszadrangú volt ez most.
Ugyanaz jár mindkettőnk fejében. Nem zavar, nem ingerel már a különbség, azt viszont nem merném kijelenteni, hogy vita vagy tépés esetén ne csúszna ki a számon oda nem illő megjegyzés, olyasmi kapcsán, amiről nem tudom, melyikünk tehet. Talán mindketten, talán egyikünk sem, nem tudom.
A vámpírokra szúrós tekintet vonult, nem tudtam ellene tenni komolyan! Rühellem őket még úgy is, hogy némelyik ártatlan. Ártatlan vámpír? Ugyan. Mindegyik embervérrel kezdte! Rá nézek, állom a tekintetét, nem vagyok az a félrefordulós fajta.



Vissza az elejére Go down
Gerard Williams
Gerard Williams
Ember
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2015. Apr. 08.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
59

⊿ SZÜLINAPOM :
1983. Jan. 13.

⊿ ÉVEIM :
41

⊿ ŐKET KERESEM :

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeVas. Nov. 15 2015, 01:25


2015 Halloween

Take this from me

Halloween. A fogyasztói társadalom újabb barmulása, hogy még több pénzt húzzanak ki az emberek zsebéből, továbbá hogy a fiataloknak legyen még egy okuk arra, hogy tajtrészegre igyák magukat. Nem mellesleg, rendőrként tudom, a bűncselekmények száma is megugrik ezen az éjszakán. Különösen a betöréseké, rablásoké, gyilkosságoké. Ezt én mindig csak a hosszú éjszakának, az emelkedett hangulatnak, az emberek lanyhuló figyelmének tulajdonítottam. Ma már tudom, főleg az életek kioltása mögött ennél sokkal több is meghúzódik. A természetfölötti lények, ezek az undorító vérszipolyok nyíltabban mászkálhatnak, feltűnés mentesebben választhatnak áldozatokat maguknak. Bár vámpírt személyesen tudtommal azóta is csak egyszer láttam, mikor majdnem vacsora is lett belőlem, a netes és egyéb forrásaim és a józanész is ezt mondják. Ezért is vettem ki mára szabadnapot, a felfokozott rendőri jelenlét szükségessége ellenére (ami amúgy nagyon nem tud már érdekelni) és döntöttem úgy, hogy a helyi romoknál tartott városi parti felé veszem az utam.
Elfog a hányinger ilyen sok majom láttán egy rakáson és még a beolvadás jegyében sem vagyok hajlandó hülyét csinálni magamból valami maskarával. Inkább valami sötét színű, egyszerű, a terepbe beolvadó farmert és sötét, kapucnis pulóvert választok. Elsősorban megfigyelni szeretnék. Átvágok a majomparádén és lehúzódok egy kietlen ösvényre, amit már nem világítanak meg a lámpák direktben. Nem jutok azonban messzire, mikor hangok ütik meg a fülemet.
Kihúzódom a fák közé és lassabb léptekkel közelítem meg őket. A sötétben nehezen azonosítom hányan lehetnek és kik azok. Hirtelenjében három alakot látok, a hangjuk alapján két férfi és egy nő, de távolabb is állnak még, róluk inkább csak onnan szerzek tudomást, hogy az egyik srác odaköszön nekik. Talán ketten lehetnek, de ennél többet innen nehezen tudok megmondani róluk. Nem célom hallgatózni, ha csak enyelgő párocskákról vagy hülyülő fiatalok bandájáról van szó, de mivel vámpírok és esetlegesen vérfarkasok után kutatok, illetve valós információkra vágyom, muszáj megfigyelnem őket egy kicsit, megtudni, mi okból húzódtak félre ahelyett, hogy a buli sűrűjében lennének.

I’ve got something you can never eat
I’m here, because every party needs a party killer
credit
Vissza az elejére Go down
Jacob Black
Jacob Black
Falkatag

⊿ Adminisztrátor ⊿
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2011. Dec. 04.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
878

⊿ SZÜLINAPOM :
1990. Jan. 14.

⊿ ÉVEIM :
34

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeSzomb. Nov. 14 2015, 13:49




It's halloween

for everyone





Ez évben szívesen kihagytam volna a halloweent, de ha már én voltam a soros a járőrözésben, biztosra akartam menni, hogy egy vámpír sem teszi be a lábát a környékre. A mai este pedig kitűnő alkalom volt az elrejtőzésre, de nem csak nekik, nekem is. Elvegyültem a tömegben, a farkas alakomat hátra hagytam, s ha új lettem volna, bizonyára feszengve éreztem volna magam, farkasom pedig bennem legbelül nyüszítve tiltakozott volna. A hátrahagyott évek miatt viszont könnyedén sétáltam végig az ösvényen, és még az én egyszerű elképzeléseimnek is megfelelt a díszítés, sőt, kifejezetten tetszett. Egyszerű volt, mégis fényűző, és bele volt csempészve nem is egy ijesztő kellék, amitől pár évvel ezelőtt, mikor még csak egy egyszerű fiú voltam, talán megdobbant volna a szívem, és gyorsabban szedtem volna a lábaim. Meglepően sokan voltak mindenfelé, biztos voltam benne, hogy Forks egy kis népszerűségre tesz szert, akárhányszor valamiféle rendezvényt sikerül összedobniuk az ittenieknek. Így volt néhány arc, akit nem ismertem fel, persze én sem ismertem minden forski embert, de sokakról lerítt, hogy nem idevalósiak.  Épp ezért kellett elvegyülnöm, és figyelnem mindenkire, hiszen bármikor rosszra fordulhatnak a dolgok, bármelyik percben átválthat mészárlássá a jónak ígérkező parti. Ahogy sétáltam az ösvényről a tágas tisztásra, nem éreztem a már megszokott, orrfacsaró bűzt, és ez némiképp megnyugtatott. Ismerősöket kezdtem hát keresni, s mivel tudtam, hogy Quil is benne van a mai őrjáratozásban, valamint Jared megkért, hogy ha tehetem, néha figyeljek kicsit Kimre, így legfőképp őket kutattam a többiek között. Ha elhaladtam egy-egy ismerős arc mellett, vagy legalábbis majdnem biztos voltam benne a jelmezek miatt, hogy ismerősök, igyekeztem nem mutatni, hogy kényszerből vagyok itt. Elővettem a leghihetőbb, legragyogóbb mosolyom, és biccentéssel, vagy rövid köszönéssel üdvözöltem őket. A sokadik ember után nem botlottam bele senkibe, viszont megcsapta az orrom három különböző illat is. Az egyik hasonló volt az enyémhez, föld, moha, és pézsma illatú, míg a másik sokkal emberibb volt, és sikerült rájönnöm, hogy ha minden igaz, ismerem ezt a parfümöt, az illat pedig Kimhez tartozik. Megkönnyebbültem, s közben a szívem a torkomba ugrott, ahol hihetetlen tempóban dobogni kezdett. Megkönnyebbültem, mert Kim biztonságban volt Quil mellett, és rám jött a frász, mert ugyan enyhén, de vámpír szagát éreztem. Nem igazán tudtam merről jön, részben, mert rengeteg aroma érződött a levegőben; alkohol erős, kesernyés szaga, emberi izzadtság, különböző festékek, farkasszag és a gyomorfacsaró vámpír bűz. Ez utóbbitól még a szőr is felállt a hátamon, és rögtön elindultam Quilék irányába. A tisztásról letértem egy ösvényre, ami a romokhoz vezetett. Ismertem ezt a helyet, sokszor jártam erre az erdőt bundás formában, és arra is emlékszem, hogy nem egy vámpírra leltem már itt. Valamiért szeretik az eldugott helyeket, mint az állatok, beleértve minket is, akik elrejtik a zsákmányt, és ott fogyasszák el, ahol kevésbé esélyes mások társasága. Reméltem, hogy van annyi esze a vámpírnak, hogy nem tesz semmi ostobaságot, vagy legalább táplálkozott, mielőtt betette a lábát egy bulira. Ha nem tesz ostobaságot, mi sem támadjuk meg, hiszen mégis csak tele a hely emberekkel.
Kimet rögtön kiszúrtam, mellette pedig Quil állt, vámpírt pedig sehol sem láttam. Nem tudtam, hogy ezt jó jelnek vegyem-e, vagy rossznak, hiszen bujkálhat is, ha pedig nincs szem előtt, feszültebb leszek, mint valaha. Mindenesetre nyitva tartottam a szemem, és a többiekhez kocogtam, hogy csatlakozhassam hozzájuk. Mikor odaértem, Kim épp beleszívott egy nem épp megszokottnak kinéző cigibe, majd ledobta, és rátaposott. Egy pillanatra azt kívántam, bár ne tette volna. Én sem a falvédőről jöttem le, és öreg sem voltam a szórakozáshoz, csak épp az utóbbi időben nem jutott ki belőle egy fikarcnyi sem. - Quil, csak nem belerondítottál egy ifjú hölgy szórakozásába? - voltam fel a szemöldököm, ahogy odaértem hozzájuk, miközben jól hátba veregettem barátom és falkatársam, majd Kimhez léptem, és egy puszit nyomtam az arcára. - Mindenesetre örülök, hogy itt vagytok. - vigyorogtam rájuk, és ezúttal ez őszinte is volt. Járőrözni jó dolog akkor is, ha egyedül teszed, de ez esetben örültem a társaságnak, és annak, hogy mindketten jól vannak. Ekkor pillantottam meg a romok másik oldalán két vámpírt. Azonban egyikükre jól emlékeztem. Cullenék egyik barátja volt, a Denali klánból. A mellette álló férfit nem ismertem fel, de szemei inkább narancs színben játszottak, mint vörösben. A nagy levegőt kifújtam, amit egész odáig benntartottam, hogy megláttam őket, aztán felismertem. - Már azt hittem, hogy más társaságunk van. - Biccentettem a vámpírpár felé, és Quilre néztem, reméltem, megérti, hogy mire gondolok, hiszen olyan sokszor voltunk egymás gondolataiban, talán fél szavakból is értjük egymást. Kicsit féltem, hogy van más is a közelben, de az idegen férfi szaga csapta meg az orrom újra és újra. Egy kicsit ellazultam, és igyekeztem nem agyalni ezen tovább. Nem viccből jöttem ide, de azért megengedhetek magamnak némi szünetet, azt hiszem.


771 szó .  Elhagyatott templom romok 1703077119  

credit
Vissza az elejére Go down
Kate Denali
Kate Denali
Vegetáriánus
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2015. Jun. 19.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
19

⊿ SZÜLINAPOM :
1000. Apr. 30.

⊿ ÉVEIM :
1024

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeCsüt. Nov. 12 2015, 00:54

Jó volt végre egy kicsit kimozdulni, és örültem, hogy Garrett is hajlandó velem eljönni. Habár tudom, hogy eltérő az ízlésünk, és a véleményünk is a bulikat illetően, de hát... na, ez végülis más, mint egy átlagos buli. Itt bármi megtörténhet, főleg ezen a környéken, hisz itt aztán tényleg semmi sem az, aminek látszik. Én sem. Ezért lehet, hogy most véres arcú vámpír, vagy férfifaló nőstényördög helyett úgy festek, mint aki tökéletes ellentéte annak, ami valójában. Ezért döntöttem úgy, hogy angyalka leszek. Szó szerint kibújt belőlem a kis angyal, hófehér ruhában, mely csak még jobban hangsúlyozta hófehér bőrömet, és szőke hajamat, amit megspékelt még egy bájos kis glória is, hátamon pedig angyalszárnyak díszelegtek. Garrett mellett aztán különösen jól festettem, aki ugye halálfejes mivoltában tökéletes ellentétemnek hatott, igaz, így is eszméletlenül dögös volt, és nem is nagyon bírtam levenni róla a szememet.
Mellesleg ez nem is jött rosszul, mert bár igazán ügyes volt véleményem szerint a "leszokásban", azért tudtam én, hogy feladat elé állítom ezzel a bulival, hiszen fűtött környezet ez, sok az illat, sok a lény, nem csak ember, hanem miegyéb, ugye utalok itt ordas barátainkra is.
De bárhogy is igyekeztem figyelni a páromra, a bulizók sűrűjében néha elvesztettem a szemem elől, igaz, akkor mindig hamar meg is kerestem, nehogy baj adódjon. Azon mondjuk nem tudtam hogyan segítsek, hogy nekem bejön a buli, a zene, az emberek körülöttem, meg minden, de Garrettről valahogy nem azt láttam leríni, hogy hú de jól szórakozik. Azt is láttam, mikor elindult valamerre, távolodva a tömegtől... talán levegőzni, vagy csak a tömegtől kicsit távolodni... Nagyjából tíz másodpercig gondolkoztam, menjek-e vagy maradjak, de aztán határoztam, nem akarom magára hagyni, és mellette a helyem amúgy is, tehát utána "röppentem". Nem akartam a rosszra számítani, de ostoba lennék, ha nem számolnék a lehetőséggel, és nem figyelnék oda rá maximálisan, ha már egyszer "elrángattam" magammal egy ilyen helyre.
És mikor utolértem, örültem is hogy jöttem. Épp megálltam Garrett mellett és megfogtam a kezét, mikor felpillantva észrevettem, hogy nem vagyunk egyedül. Egy ember és egy farkas is ott voltak, láthatóan beszélgettek valamiről, mikor Garrett rájuk köszönt.
- Sziasztok. Jó kis buli - köszöntem én is nekik, de közben a pillantásom már a párom arcára siklott, és a másik kezem finoman fel- majd lesiklott a felkarján.
- Jól vagy? - kérdeztem szerelmemtől, egészen halkan csak, hogy a többieknek ne legyen feltűnő a dolog, hisz nem is nekik szántam, csak Garrettnek. Egy farkas szaga irritáló, az egy dolog, de az emberé csábító... Garrett jól halad, de biztosra megyek, mindegyikünk érdekében.
Vissza az elejére Go down
http://izombie.hungarianforum.net/
Anonymous
Vendég
Vendég
TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeSzer. Nov. 11 2015, 23:16




Halloween & Gar

"there is magic in the night when pumpkins glow by moonlight"


Felesleges. Ez az egyetlen szó, mely eszembe jut a helyzetről. Felesleges volt Denaliból ide jönnünk Kate-tel, nem tudom, mi a célja. Azt mondta, jót fog tenni egy kis kimozdulás nekünk, és egyébként is, ez csak egy buli. Kicsit belül úgy érzem, ki akarja próbálni, vacsorát kreálok-e valamely' jelenlévőből. Vörös íriszeim már keverednek az arany színnel, de még nem olvadt át teljesen. Halloweenre mégis megfelelő, és kicsit sem kirívó. Ritka türelemmel tűrtem el, hogy még az arcomat is kifesse, hála az égnek legalább azt megválaszthattam, mi szeretnék lenni. Így halálfejet festett nekem, a nyakamat is beborította festékkel, és minden egyéb részemet is, mely akárhogy, de kilógott a ruhák alól. Vicceskedve eszembe jutott, hogy felöltöm a volturi köpenyem, de végül elhessegettem ezt a groteszk és taszító gondolatot. Helyette beöltöztem feketébe, és az egész tetejébe egy fekete bőrdzsekit húztam, melynek ujjait könyökömig feltoltam. Zabolázatlan barna hajam valami normális rendbe kényszerítettem.
Így történhetett, hogy összességében egy egészen jól kinéző élőholt lettem. Nem mintha nem lennék már egyébként is az. Ékőhalott... Nem jóképű. Feszülten lépkedek Kate oldalán az erdőben, igyekezve minél kevesebb lélegzetet venni, így csak bólintok annak, aki esetleg köszön. Félrevonulva szemlélem az eseményeket. Esküszöm, mint egy karót nyelt színész, aki hirtelen azt se tudja, mit és hogyan kéne tennie. Annyira leköt az az éhség kordában tartása, melyet az emberek iránt érzek, hogy szinte leplezetlenül vagyok vámpír. Van önuralmam dögivel, csak ez egy új helyzet.
Rövid időn belül döntök úgy, hogy itt az ideje kicsit szétnézni, mert kezdek már saját magamnak is kínossá válni. Addig megyek, míg egy finoman ki nem világított kis ösvényen el nem jutok egy ismeretlen helyre. Először a ködöt, majd a valaha volt templom csontvázát veszem észre. Aztán mikor levegőt veszek a farkast. Lassan fordulok felé, csak finoman, a szemem sarkából szemrevételezem, majd az emberlányt is felmérem. - Sziasztok - Foglalom össze mondani valómat a kettősnek. Nem igazán szeretnék mást hozzátenni. Jobb elkerülni a feszültséget. Bár, ha úgy vesszük, azzal, hogy Kate a párom, és a Denali klánnal lakom, az ő szintjükön a Cullenek rokonává debütáltam. Remek. Bár már amúgy is ismertem őket. Plusz, éppen már félig vega vagyok. Nem lenne fair, ha most nekem esne a bundás. Így is rohadt büdös. Van esélyem rá, hogy nyugton marad, mert ez egy party. Nem tenné tönkre, tudom. - Ebbe aztán beleadtak mindent - Nézek körbe, és utalok a dekorációra, mely valóban mindenben igyekezett a maximumot nyújtani. Nem megyek túl közel hozzájuk, nem akarok fenyegetést jelenteni. Ó Istenem, nem mondhatja Kate, hogy nem teszek érte semmit.


××× x Roar x mindenkinek ^^

©
Vissza az elejére Go down
Kimberly Syme
Kimberly Syme
Ember
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2013. Sep. 24.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
24

⊿ SZÜLINAPOM :
1994. Apr. 20.

⊿ ÉVEIM :
30

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeKedd Nov. 10 2015, 22:16


hello-ween: & Quil

"Ha felébrednek a szellemek..."


# # # # #



Az aránylag csendes romot körbejárva meg kellett állapítanom, hogy valóban elég jól néz ki ez a hely a halloweenra való tekintettel. Nem nagyon mászkáltam még erre, de hát mindent el kellett kezdeni egyszer. A füves cigivel már nem így voltam, nem életem elsője és ismerve magamat, meg a jelenlegi felszereltségemet, nem is az utolsó. Megjegyzem Jared tisztában volt ezzel a helyzettel, és nem kifejezetten repesett az ötletért, de kiegyezett egyelőre annyival, hogy ne előtte tépjek be. Nem mintha akkora hatást gyakorolt volna rám, negyed gramm, de nyilván ő féltett, és ezt megértettem. Azt is megígértem neki, hogy ritkítok a használaton. Ez utóbbit egyébként be is tartottam, körülbelül két hónapja nem volt egyetlen alkalom sem, amikor rágyújtottam volna egyre. Így az ünnepre nézve, azt gondoltam, ma belefér egy kicsi.
Kellemesen ellazultam mire visszaértem a kiindulási pontomhoz, addigra pedig már a nagy része el is fogyott a joint-nak. Nyugis, meghitt, kicsit kísérteties magányomból egy ismerős hang ragadott ki, és a hozzá tartozó srác, akit ugyan nem túlságosan, de ismertem. Mióta együtt voltunk J-el, elég sok időt töltöttem a falkával és a többi lánnyal, akik hasonló helyzetben voltak, mint én. Igazából eléggé kedveltem ezt a társaságot.

- Ah, szia Quil! - köszöntem én is. - Ezek szerint ma neked van kimenőd - jegyeztem meg, arra célozva, hogy a falka vezetője nem eresztette Jaredet el, ami kissé kellemetlenül érintett engem, de nem szóltam egy szót sem, maximum a farkasom érezhette rajtam, hogy nem vagyok épp feldobva a hírtől. De tudtam mi a helyzet, és az elmúlt évben ezt el is fogadtam. Aztán jött a megjegyzés a kezemben tartott, már elég rövidke szálra, amiről egyértelműen ki lehetett szúrni, mi is az, a srác figyelmét pedig nem is kerülte el. Nem mintha nekem komolyabb bajom lett volna tőlem. Nem az a nagyon felpörgetős történet volt ez, inkább a nyugis, zenehallgatós. Bevallom ezt jobban kedveltem.
- Csak nem kérsz? - kérdeztem rávigyorogva Quilre, amikor el akarta tőlem szedni. Egy utolsó slukkot szívtam belőle aztán ledobtam a földre és eltaposta a csikket. - Jól mondod, buli van. Megengedtem ezt a luxust ma este - mondtam. - Egyébként, mint látod, semmi bajom és nem is akarok többet - nem kezdtem el ecsetelni, hogy amúgy még van nálam, egyszerűen mert azt gondoltam, nem tartozik rá. - És J tudni fog róla, szóval a későbbiekben ne érezd úgy, hogy árulkodsz! - tettem hozzá egy mosollyal. Valóban szándékomban állt elmondani a farkasomnak, most meg azt hiszem, még jobban is jövök ki ennek a végére. Nem különösebben zavart ez a dolog. Mióta azon a seattle-i faszfejen túlléptem, megfogadtam, hogy nem hazudok többet; nem volt szükségem még több tökéletes hazugságra.
- Na és te hogy hogy itt, és nem a sűrűben? - kérdeztem a fejemmel a visszaútra bökve, az iránt érdeklődve, miért nem a tömegben figyeli az esetleges ellenségeket. Nem mintha zavart volna a társasága, sőt igazából kicsit még meg is nyugtatott, hogy egy olyan emberrel vagyok, aki olyan volt, mint J. A biztonságérzet akaratlanul is megnőtt bennem a farkasok mellett.
- Amúgy jó ötlet ez a jelmez. Én semennyire nem erőltettem meg magamat idén - dicsértem meg a kopott öltözetet, amiből elég jól kiderült, hogy Quil hajléktalannak öltözött. Nekem most a beöltözéshez egyáltalán nem volt kedvem, nem véletlenül voltam normális ruhákban.


# # # # #

#Quil.  #outfit.  #this is...  #gyertek!



A hozzászólást Kimberly Syme összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 21 2015, 19:32-kor.
Vissza az elejére Go down
Quil Ateara
Quil Ateara
Falkatag
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2015. Apr. 24.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
49

⊿ SZÜLINAPOM :
1990. Dec. 21.

⊿ ÉVEIM :
33

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeHétf. Nov. 09 2015, 21:08

Halloween & kalandozás ©


*Jobbra-balra bóklászom, nem találom a helyem, mondjuk ez nem túl meglepő. Amellett, hogy előkerült a semmiből a féltesóm, aki mellesleg örökölte a mutáns géneket a seggfej apánktól, ráadásképpen kezdem magam úgy érezni, mintha a falka óvóbácsija lennék. Kicsit se degradáló szerep, áh... mondjuk, amíg a kölykökre felügyelek, addig fel vagyok függesztve a járőrözés alól, de nem mondhatnám, hogy elégedett lennék a cserével, végtére a futást, a csetepatét, az erőnk maximális kihasználását szeretem én a farkaslétben, erre bumm, le kell mondanom róla. Még ha csak ideiglenesen is. Puff neki... és értem én Sam érvelését, hogy Dion miattam van itt, én felelősségem, különben is lehetőséget kapok így a megismerésére, blablabla, azért csak kimennék néha én, hogy valaki más boldogítsa az ifjúságot. Különben is elég idegesítő tud lenni a srác a tudálékosságával... és akkor még csak róla emlékeztem meg.*
*Na de nem azért jöttem be a városi buliba, hogy az otthoni gebaszokon kattogjak vég nélkül, szóval félre bú és félre bánat, hogy egy kicsit drámaian fogalmazzak, és indulok a távolabbi környezetet is felfedezni. Már csak azért, mert a bulin elég magas a vérszívók aránya, és hát a jó kiscserkész mindig résen van... vagy valami ilyesmi. Hátha meg kell futtatni valakit még napfelkelte előtt, nem árt tisztában lenni a környékkel. És épp, amikor valami romféleség felé kanyarodtam, amikor ismerős alakra lettem figyelmes. Hogy élőben is összefutottam-e vele, vagy csak megosztott emlékekben? Párszor biztos összefutottunk, de hát ha Jared is képben van, akkor érthető módon nem a többiekkel foglalkozott. A neve is megvan, Kimberly. S ráadásként a hasonló munkánk miatt is szimpatikus a lány. Nem vagyunk egymás konkurensei, lévén a műintézményeink elég más célközönségre fókuszálnak, na meg elférünk mindketten Pushban.*
- Szia, Kim! *köszönök rá zavartalanul, remélem, azért megismer. Végtére neki nem jut ki szerelmes gondolatokból minden nap. Khm... mondjuk én is meglennék nélküle. De, mint szintén bevésődött farkas, inkább méla kussban maradok és nem reklamálok. Nagyjából itt tűnik fel, mi van a kezében, el is fintorodom a szagára. Emberként nem lett volna vele bajom, de farkasként nagyon is - sem a kifinomult érzékeim nem szeretik, sem a permanens felkészültség igénye.* - Szabad neked olyat? *biccentek a joint felé felvont szemöldökkel. Ha hagyom beszívni a csaját, és valami baja lesz ettől, akkor Jared tuti letépi a fejem.* - Add szépen ide... *nyúlok érte, hogy kiszedjem a kezéből, mondjuk erőszakoskodni nem akarok és nem is fogok, szóval ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor nem fogom erőltetni...* - Annyira nem rossz ez a buli, hogy ilyen segédeszközökre lenne szükséged *mosolygok rá, és körbe is nézek, hogy bizonyítsam igazam. Baromi hangulatos a hely, és már eléggé eltávolodtunk a központtól, így már nem is bizsergetik érzékeimet tömeggel, szagokkal, zajokkal. Annyira legalábbis. Amúgy, ha már itt tartunk, megnyugszom, mert Kim sem kisestélyiben van, ami jól jön, én sem öltöztem túl az eseményt, sőt. Mivel egy melós jelmezt sajnáltam volna tönkretenni egy esetleges átváltozással, nem invesztáltam ilyesmibe. De hogy mégse mondhassák, hogy nem jelmezben jöttem: hajléktalannak öltöztem. A szakadt, tépett, koptatott farmer, póló, régi kabát mellett még magamra aggatott kartondoboz-lapok tesznek röhejessé, de nulla dollárból megvolt, és ha valaki csóró, akkor nagyjából ez a fő.*

Vissza az elejére Go down
Kimberly Syme
Kimberly Syme
Ember
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2013. Sep. 24.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
24

⊿ SZÜLINAPOM :
1994. Apr. 20.

⊿ ÉVEIM :
30

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeVas. Nov. 08 2015, 22:06


hello-ween

"Ha felébrednek a szellemek..."


# # # # #



Elhívtak, bár fene tudja, minek is jöttem el. Részben persze Jared unszolására, akinek feltűnt az is, hogy az elmúlt időszakban nem csak tőle, hanem a legtöbb ismerősömtől elzárkóztam. Ő persze nem tudott eljönni, de a lelkemre kötötte, hogy ne üljek otthon egész este. Folyton hiányzott, és igen közel voltam ahhoz, hogy nélküle egyáltalán ne menjek el a halloweeni őrületre. Igazából régóta nem bújtam jelmezbe és a csokit-vagy-csalunkból is rég kinőttem már. Aztán megcsörrent a telefonom, az egyik osztálytársam hívott, hogy megyek-e, mert akkor megvár ő is, meg még pár másik emberke, és mehetnénk együtt. Erre aztán rábólintottam, és felkaptam körülbelül azt, ami a kezembe akadt a gardróbból. Feltételeztem, hogy a többiek véres sminkekkel készültek, én egy komolyabb sminket leszámítva, ami meglehetősen drámaira sikerült, nem nagyon kenegettem magamra kamu vért meg hasonlókat. A gond az volt, hogy tudtam, léteznek olyan szörnyek, akiknek hála nem csak megtévesztés miatt lesz valakinek a nyaka véres.
Majd egy órával később belém karolt az a lány, akivel telefonon is beszéltem, és nekiindultunk az éjszakának. A buli természetesen most is jól kezdődött, a rám tukmált vodkából csak mértékkel ittam, bár nem álltam meg, hogy egy nagy slukkot be ne szívjak a füves cigiből, ami körbejárt a társaságban. Ennél nagyobb ereszdelahajamat nem is igen akartam csapni. Kijutottam az elmúlt durván egy évben a sárga földből épp elég. Persze azt sem ezek az emberek, sem a szüleim nem tudták, miért is történt valójában mindez. Az egyetlen ember J volt, és neki sem részletesen meséltem el, mert nem akartam, hogy dühében hülyeséget csináljon.

Amíg körülnéztünk a többiekkel tartottam, nem volt okom egyedül kóborolni a tömegben, de igazából ez hamar unalmassá vált, mert főleg a lerészegedés volt a cél, egyik másik srácnak meg még egy éjféli numera is. Ebből én abszolút ki akartam maradni, az előbbiből a már említett okok miatt, az utóbbiból meg természetesen a farkasom miatt. Soha többet nem akartam megbántani őt.
Leszakadva a társaságtól, akiket annyira nem rázhatott meg a dolog, mert húsz perccel később sem hívtak vagy írtak üzenetet, elindultam egy halovány fényekkel kivilágított kis ösvényen, aminek a végén egy meglehetősen kihalt épület romjaihoz keveredtem. Templomnak tűnt a düledező torony alapján, bár a sötétben és a néhány fáklya fényében nem mertem volna megesküdni erre. De ha az volt egyszer, akkor igencsak impozáns helyszíne lett a halloween estémnek. Képtelen voltam ellenállni a vágynak, hogy ne gyújtsam meg az a betekert jointot, amit felelőtlenül és el nem szívva nálam hagytak megőrzésre egy dobozkában, cigarettapapírral, némi szükségszerű dohánnyal, körülbelül még negyed gramm fűvel és egy öngyújtóval, ami most igen jól jött. Tudtam, ezt már maximum csak üresen látja viszont a tulajdonosa. Miután az első slukkot mélyen letüdőztem, úgy döntöttem körbejárom a romokat, jobb dolgom úgy sem igen akadt erre az estére.


# # # # #

#akárki.  #outfit.  #this is...  #gyertek!

Vissza az elejére Go down
Mesélő
Mesélő
Ragadozó

⊿ Adminisztrátor ⊿
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2012. Aug. 07.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
26

TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimePént. Nov. 06 2015, 00:30

Elhagyatott templom romok Tumblr_nwe4kpNdZp1r7n9m5o1_500

Fények pislákoltak az ösvényen, mely a halloween parti helyszínére, a tisztásra vezetett, s ahol még több fény, és dekoráció kapott helyett. Az üstökben a lehető legtöbb színben tündököltek az italok, a rémisztő kellékek készen álltak, hogy élvezetessé és kísértetiessé változtassák a helyet. Azonban volt egy helyszín, ami magasra tette a mércét. Ahol hasonló madárijesztő várakozott az oda látogatókra, akár az ösvényen, s mellette kismillió rejtett apróság. Fákról lelógó hullák, itt-ott zombik, fekete macskák, boszorkányok, melyek a legváratlanabb helyeken bukkantak fel - bokrokban, fák mögött, vagy épp a romok takarásában. A romok körül fáklyák adtak kevéske, homályos fényt, alig észrevehető gépek borították be füsttel az egész területet, az egykor diadalmasan álló templomot sötétség borította be, és nem lehetett tudni, mi vár rád, ha megközelíted. Szörnyeknek öltözött emberek bujkáltak mindenfelé, afféle önkéntesek, akik vállalták, hogy még élethűbbé teszik a kísérteties témát, és megvalósítják a látogatók legnagyobb félelmeit.

// Egyelőre ennél többet nem tennék hozzá. Mindenki írja le az érkezését, s azután komolyabban belekezdhetünk. Ne feledjétek, sorrend még nincs, ti alakítjátok ki, hogy a későbbiekben ki kit követ, viszont utána arra tessék ügyelni. Itt is feltüntetem: Mindenkitől heti egy postot várok, természetesen ez lehet rövidebb idő is, ez is csak rajtatok áll, azonban ha valaki nem tud írni valamilyen okból kifolyólag, kimarad az adott körből. Jó szórakozást! Wink
Vissza az elejére Go down
Mary Alice Brandon Cullen
Mary Alice Brandon Cullen
Vegetáriánus

⊿ Adminisztrátor ⊿
⊿ REGISZTRÁCIÓ :
2011. Dec. 15.

⊿ HOZZÁSZÓLÁSOK :
1013

⊿ SZÜLINAPOM :
1901. Aug. 10.

⊿ ÉVEIM :
123

⊿ ŐKET KERESEM :
△ my husband's humanity

TémanyitásTárgy: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitimeSzer. Nov. 04 2015, 19:32


Elérkezett a Halloween
bulira fel!
A buli helyszínétől nem messze található, a fák között, amerre évek vagy talán évtizedek óta még a madár sem járt.
A kaland fog itt zajlani, így addig senki se írjon, amíg a kezdő meg nem íródott!


Twilight After Dark
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott templom romok   Elhagyatott templom romok Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Elhagyatott templom romok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Speciális játékterek :: Bálok és Rendezvények :: 2015 Halloween :: Halloween parti helyszínek-