White Rose Pub

Tárgy: White Rose Pub Hétf. Nov. 03 2014, 01:40

Ki hallott már olyat, hogy egy Pub fényes nappal vigad? A várost ellepő bolond forgatagban ma a személyzet reggel nyit és este zár, addig pedig annyit ihatsz, olyan hangosan tombolhatsz, ahogy nem szégyelled. Viszont, amint belépsz rájössz, hogy a felszolgáló, a csapos, az összes alkalmazott valóban komolyan veszi a hivatását, és nem csak a cégér hivatalos nevét javítottá át az őrületnek hódolva. Blackből White, a fekete ma fehér lesz, fordított nap lesz a mai! Ebben a lebujban a nem igent jelent, talánnak helye sincs, és ne lepődj meg, ha kérsz még egy pohárral, és azt mondják, nem kapsz többet, a következő pillanatban pedig eléd teszik a következő kört.
Ildomos átvenned a hely szokását, a legtöbb vendég egyszerűen imádja az egész fordított dolgot, és ők is hamar rászoktak, hogy az ellenkezőjét mondják annak, amit gondolnak.
A ~~Black~~ White Rose csaknem tele van, a zene őrületes, a hangzavar fergeteges!

Jó, ha tudod, kedves idegen, a személyzet nem csak beszédben fura, a lányok boszorkányok, a fiúk Frankenstein göncben nyomulva várják a vendégeket. Amint betérsz, olyan érzésed támad, mintha az Addams Family legújabb részébe csöppentél volna.

Tárgy: Re: White Rose Pub Csüt. Nov. 06 2014, 13:54

Doesn't matter anyway It's all falling into place
Just ignore the pretty face, Disappears without a trace
There ain't nothing left to say

Tetszik nekem ez a hely. Minden apró részecském oda-vissza pattog a testemben a zene ütemére, és amit ezzel kapcsolatban rögtön megjegyeznék, az én hallásommal még azt is meg tudnám állapítani, hogy a méretes hangszórók percenként hányszor recsegnek-ropognak a hatalmas erejű decibel miatt, amit magukból árasztanak. Természetesen a vámpírok megtanulják "lecsendesíteni" a külső zajforrásokat, ám egy ilyen zárt helyen nem könnyű a feladat, s egyébként nem zavar igazán, másképp már nem volnék jelen a Pub falai között. Kifejezetten szeretek bulizni, emberként nem telt el egyetlen hétvége sem, hogy ne valamelyik klub táncterén ráztam volna bűbájos hátsóm, méghozzá utolérhetetlenül, habár ezt felesleges hozzátennem, aki ismeri a temperamentumom.
Óriási ötletnek találom, hogy előrukkoltak valami egészen merésszel, fényes nappal sikerült megtölteni a helyet, ráadásul tényleg olyan érzése támad a vámpír lányának, hogy nem csupán kész akarat műve, hanem tuti biztos, hogy egy éjszakai vad buliba csöppent. Vigyorogva fogadom Frankie, azaz Mr. Frankeinstein kezembe nyomott poharát, az első egyáltalán nem a ház ajándéka, mondja felkiáltva, és a szörnyeteggé maszkírozott pofa még rám is kacsint! Annyira jó pofa, hogy nem lehet nevetés nélkül kibírni! Ahogy körülnézek, egy csomó jelmezbe bújt emberke mászkál italokkal a tárcáján, míg a megjelent tömeg beljebb pezsegve vonaglik, ki-ki szintén a kellemes meglepetés miatt belemerülve a zenébe, ki azért, mert egy lökettel részegebb a kelleténél, s neki már mindegy, melyik napszakban jár. Egyébként megsúgom, talán még dél sincs, én pedig alig öt perce léptem át a Pub küszöbét, de máris az épület azon részébe sietek, ahol a legtöbben vannak. Eme kis séta alig pár pillanata alatt meghoztam a kellő hatást, mert bizony most sem nézek ki rosszabbul, egy átlagos, Liás napnál, ami nálam annyit takar, hogy az öltözetem épp ott takar és fed, amennyi a vékony anyag miatt nem ízléstelen, a kisugárzásom pedig a megszokott kacérságot árasztja magából. Leengedett hajam hullámos végekben súrolja a hátam, a beletűzött kis kiegészítők, két bájos macskafül pedig feldobja mindezt.
Nem lesz nehéz lekötnöm magam, míg Don meg nem érkezik, ugyanis eszem ágában sem volt lekoptatni, mi több! Nem sokat kellett unszolnom, mikor kijelentettem, mit tervezek Seattleben, kicsivel később rábólintott a dologra, egyrészt, hogy biztonságban tudjon, másrészt, mert ő sem egy begyepesedett figura hírében áll. Egy kis ismerkedés a helyi élettel, ez sem utolsó szempont, s mivel a vegetáriánus életmód hívei vagyunk, azt hiszem, valóban semmi nem gátol meg a szórakozásban. Abba viszont szándékosan nem gondolok bele, ez a klub miféle fülledt dolgokat rejt majd magában, ha az én drága bátyám a színre lép. Neem, mint mondottam, nem ragozom túl, inkább felpattanok a falhoz beállított színes kanapé tetejére, és egyelőre úgy döntök, ülve ringatózom a zenére. Egy srác a tér túloldalán hamar érdeklődésem tárgyává válik, nem rossz, nem rossz, annyit megér, hogy az ujjaim köré csavarjam, mindezt erőfeszítések nélkül, ugyanis mióta megjelentem, követi minden mozdulatom. Igazából csak arra kell, hogy ne unatkozzak, habár így sem csapom be magam, pusztán álltatom egy kis ideig. Túl kevésig, sajnos... Viszont nem óhajtom elrontani a flört hangulatát egy örök probléma boncolgatásával, inkább úgy döntök, felgyorsítom az eseményeket, mert az újdonság varázsa izgatottá tesz. A srác elindul felém, én pedig leszállok a kanapéról, hogy becsalogassam a táncoló tömeg közepébe, de nem adok sok időt, nem várok rá tovább három percecskénél, s ha nem él a lehetőséggel, Delia kegyeihez nem vezet több út. Aki engem akar szedje össze magát... Igazam van? Természetesen! Az óra pedig máris elindult. Kis csípőrázás, jól érzem magam, habár az orrom facsaró érdekes bűz miatt ezidáig széles mosolyra húzott ajkaim megrándulnak. Jó-jó, tudom én, hogy ez egy állatbarát környék, de mióta szabad a bejárás a kutyáknak is? Vérfarkas. Éreztem már a belépéskor is, hogy van belőlük, vagy volt idebenn, de a szag a közvetlen közelemből jön, tehát nagyon erős, nagyon jellegzetes, és elég fenyegető, mit ne mondjak. Ha Don itt volna, már árgus szemekkel kutatná a forrást és hét lakattal láncolna magához, nehogy ketté váljunk, de (sajnos) nincs itt, én pedig nem vagyok egy pánikolós fajta. Táncolva fordulok körbe, és körülbelül behatárolom, honnan érezhetem a farkast, bár annyi a különválasztandó aroma, hogy meglehetősen fárasztó kiszúrni a három jelölt közül, de annyira elememben érzem magam, hogy egy cinikus kacsintást küldök az egymás közelében álló csajkoszorú felé és nem foglalkozom többet a problémával. Idebenn sanszos, hogy nem tud ártani, ha akar, akkor sem, ki pedig nem mostanában megyek majd, tehát nem is kerítek nagy problémát a jelenségnek.

Tárgy: Re: White Rose Pub Pént. Nov. 07 2014, 18:37

Delia + Drina

I just wanna dance

_Burn through my skin
Down to the _bone
_Scorching my soul

Nagyon megterhelő megtartani az emberi természetem, mikor nappal felkelve semmi emberit nem érzek, s nem találok magamban mást, csak a vérre szomjazó farkast. A nyughatatlan fenevadat, az ösztönzést az ölésre, az erdő hívogató szavát. Derek némileg visszaránt, de mikor nincs a közelemben, másra van szükségem, ki kell engednem a gőzt, és mi más lenne erre jó, mint egy szórakozóhely, tele emberekkel. Dobhártyaszaggató, dübörgő ritmus, magasba emelt karok, ringó csípők, egymásnak simuló testek. Farkasom igazán ellenzi ezt az életformát, a tömegtől ideges lesz, felszűkölne, ha formáját önteném, de a bennem lakó ember élvezi ezt. Tánc, zene, italok, amik ideig-óráig elnyomják a vágyat, amik csillapítják a kísértést, ugyanakkor felpörgetnek annyira, hogy félőrült gyilkosként a bulizáson kívül más ne érdekeljen. Egy darabig.. Mégis ritkán járok el, ha nem Derekkel edzek a vadászatokra, vagy épp azokon veszek részt, a nővéremhez látogatok el, de a legtöbb időt mégis a vámpírok gyilkolása tölti ki. Ezt a bulit azonban képtelen voltam kihagyni, sőt, mi több, ha örökös vadásztársam nem az általa gyűlölt lények egyike nyomában lenne, még őt is magammal rángattam volna. Morcosságát ugyan ritkán vetkőzi le, és sosem volt valami nagy partiállat - ahogy azért magamat sem nevezném -, de némi szórakozás mindenkire ráfér. Mivel jobb nem volt, egyedül indultam el Seattle belvárosába, hogy ellátogassak a hírhedt indiánbulira. Nem volt furcsa, hogy egyedül jártam hasonló helyekre, nővéremmel nem osztozhatok szórakozási szükségletemben, s különben sem oszthattam volna meg vele hogy éppenséggel ez az ünnepség ha nekünk nem való, hát nem való másnak sem "titkos" felmenőinket tekintve. Élveztem, hogy ez a farkasokról szólt, még akkor is, ha a halandók elől rejtve voltunk, s akkor is, ha betolakodók is részt vehetnek rajta. Éppenséggel bíztam is benne, vámpírt üldözni egy ünnepségen, s végezni vele, semmi más nem volna, mint tisztelgés az őseim előtt. Vágytam rá, le akartam vadászni egy vérszívó dögöt, de az elsődleges célom nem ez volt.
Be kell valljam, fényes nappal nem ittam még le magam, illetve csak jó okkal tettem meg az évek során, viszont csábított a dolog, amit ez a bizonyos Black Rose pub kínált. Maga a hely az esti és éjszakai órákban is remek szórakozást biztosított, s White néven is pont annyira csábított. Meg akartam tudni, hogyan is csinálják ezt így halloween környékén, mi ez a rendkívüli nyitva tartás, és hogy mégis kik fordulhatnak meg ilyenkor itt. Ez utóbbi persze nem érdekelt annyira, mint néhány ingyen ital - a vámpírvadászat nem fizet jól, viszont az alkalmi munkák hoznak némi bevételt -, és a lüktető ritmus, ami jóleső, bizsergető érzéssel tölt el. Az ajtón belépve elmosolyodtam a groteszk kinézetű, boszorkánynak, Frankeinsteinnek öltözött személyzeten, de nem kellett sok, az egyik hölgyemény "kedves" nevetése visszhangzott füleimben, remek hallásomnak, és a nő közelségének köszönhetően. Az első kört állja a hóhér kijelentése jobban tetszett, tekintve az ellentétes szabályokat, mint az, hogy az arcomba mászott - az italt (tömény vodka, valamiféle aromákkal és színezékekkel megspékelve) örömmel fogadtam, míg ez utóbbit ideges vigyorgással próbáltam nem magamra venni. A farkas mocorogni kezdett bennem, szerencsére emberibb formám mögé bújva nem sokat tehetett. Az irányítás teljes mértékben az enyém volt. A zene ritmusát igyekezvén felvenni lépegettem a pulthoz, hogy elfogyasszam az italom, de az túlságosan csábított ahhoz, hogy a fényes, lakkozott pulton tároljam, vagy épp a kezemben "melengessem". Könnyedén csúszott le a furcsán neonszínű, gyümölcsös lötty, és meglepetésemre a vodka sokkal inkább kiérződött belőle, mint az édes mellékíz. Tetszett, és megadta a kezdő löketet ahhoz, hogy rögtön a táncparkett felé vegyem az irányt, mindezt egy széles mosoly kíséretében. Nem vittem túlzásba, a zene pörgős volt, mégis némi lágy dallam kísérte, apró csípőrázások, lassabb, kevésbé ugráló léptek jellemezhették a mozgásom, miközben ajkaimmal halkan mormoltam a valahogy ismerős szám szövegét. Amint azonban arra gondoltam, hogy jó buli lesz ez, gondok nélkül, megcsapott az orrfacsaróan édes, égető bűz. Nem igazán vette el a kedvem, de a farkast sem tudtam elnyomni belőlem. Láttam, hogy a vámpírnő is tud a jelenlétemről, s valójában én is csak azért tudtam könnyen felfedezni, mert engem, s rajtam kívül néhány másik lányt fixírozott óvatosan. Nem izgatta magát, jó kedve volt, ami engem csak dühített, gyilkos harag uralkodott volna el rajtam, ha nem osztozom az örömében - bármilyen bizarr és undorító is volt az érzés. Így csak óvatosan méregettem, bár talán ha nem néz ebbe az irányba, másra gyanakodtam volna. A szag ugyanis valami furcsa okból körbevonta a terem azon részét, ahol én álltam, mindenhol éreztem, s bizonyára ennek a szűk helyiség lehetett az oka. Sokan voltunk a parketten, ebből kifolyólag nem tudtam hirtelenjében, hova is kapjak, mit is csináljak. Nem végezhetek vele ennyi halandó szeme láttára, de futni sem hagyhattam. Úgy döntöttem, játszom a hülyét, akit nem érdekelnek a vámpírok, aki ugyanúgy tekint rájuk, mint bárki másra, bár nehezemre esett mély levegőt venni, és tettetni. Mindenesetre az irányába billegtem, mellé kerültem, és reméltem, a lehető legőszintébb vigyoromat öltöttem fel. - Üdv a vámpírlánynak! - kacsintottam rá, próbáltam kicsit túlkiabálni a zenét, de csak annyira, hogy rajtunk kívül más ne hallja. A remek hallásunkat némileg megzavarta a ricsaj és a lüktető ritmus, de még így is remekül helyt álltunk.

837 szó ✗ ruha ✗ imádlak (de psszt..) White Rose Pub 3474255349

✗ zene

Tárgy: Re: White Rose Pub Vas. Nov. 16 2014, 23:22

Doesn't matter anyway It's all falling into place
Just ignore the pretty face,
Disappears without a trace
There ain't nothing left to say

Mindig is oda voltam a nyüzsgésért és ez szerencsére megmaradt, cseppet sem hagyott alább az elmúlt években. Féltem, borzasztóan rettegtem az elején, a kezdetek kezdetén, mikor újdonsült vámpírként képtelen voltam úgy meglenni emberek közelében, hogy ne a szívverésük dallama, vérük pezsgése visszhangzott volna a füleimben, melyeknek összessége aztán addig dörömbölt, míg a szomjúság elvette az eszem. Ragadozóként kezdtem karöltve hőn szeretett mostoha bátyámmal, s ha nem lenne az adottsága, még mindig vörös szemeken át szemlélném a nagyvilágot, pedig gyűlöltem az ölést, annak ellenére is, hogy nem volt választásom. Jobb ez így, állatok vérén, tiszta fejjel, bár nem mondom, hogy nincs kísértés. Mindig is ott lesz, néha alig, máskor hosszú küzdelmek árán kell legyűrnöm, hogy ne rontsak neki a halandóknak, ám az undor, amit Donovan képessége miatt érzek rengeteget segít. Ő maga is, tény és való, a legnagyobb kapaszkodóm, mert nem tudom, mit tennék, ha egyedül kellene így élnem. Miatta lettem az, aki, s noha neki talán megmaradt a bűntudata, én semmit nem bánok. Mellette tudhatom magam, és ez a legnagyobb áldás, többet jelent az emberi életemnél, a hátra hagyott létezésnél. Szeretek így élni, minden ébren megélt perc kincs a számomra, bár egyben csöndes, elfojtott kesergés is, hiszen hiába vagyok Donnal, úgy sosem teljesedhetnek be leghőbb vágyaim, ahogy azokra titkon áhítozom. Most is úgy várom a felbukkanását, akár egy tizenéves, rajongással, csillogó barnának álcázott íriszek nyugtalan izgalmával körbetekintve, mikor lép be az ajtón és villant rám egy lehengerlő mosolyt. Igyekszem leplezni sutaságom, és addig örülök, míg előtérben marad a testvéries rajongás, de nehéz meghúznom a határvonalat, főleg, ha arra gondolok, ezen az estén is mást fog ölelni, s úgy hozzáérni, ahogy engem érinthetne, ha nem volnánk ebben a helyzetben. Csakhogy testvérként nevelkedtünk, amit gondolok, minden más helytelen, erkölcstelen, ezért nem szabad, hogy elragadtassam magam. Igyekszem én... S ez az igyekezet arra sarkall, hogy keressek valakit, egy férfit, aki megfelelő pótlék lesz, hogy elterelje a figyelmem, bár az érzés sajnos hamar elillan. Szeretném, ha másképp volna, de minden eddigi próbálkozásom kudarcba fulladt.
A hangos zene segít, mindig segített, egy-két kacér mozdulat, és máris elegendő nézőközönségem akad, nem bánom. Szeretem, ha a középpontban vagyok, mert nincs mit szégyellnem, mi több, a teremben - hacsak nincs még egy vámpír - elég kiemelkedő tényezőként szerepelek. Tudom magamról, emberként is megvolt a vonzerőm, egóban nem szenvedek hiányt. Várom az aktuális pasit, és közben felbukkan a gyomorszűkítő szag, ázott, csatakos kutyaszag, amely semmivel nem összekeverhetően juttatja el az infót az agyamig: farkas van a közelben. Üsse kavics, de remélhetőleg agyon üsse, ha miattam érkezett, egyébként nem rontja a hangulatom, bár a biztonság kedvéért behatárolom a forrást. Három lány közül az egyik, majd azt is megtudom, ki a farkasbolhák szerencsés nyertese, ám mit tehetne ellenem egy túlzsúfolt helyen? Pimaszul megnő az önbizalmam (pedig eddig sem kellett félteni), és nem foglalkozom vele, na persze nem is fogom szem elől téveszteni, míg közvetlen közelről érzem. Körbeforgok, a fejem a plafon felé emelve rázom meg magam, hosszú tincseim mesésen lágy omlással igazodnak a hátamon. Szeretem ezt az érzést!
A farkaslányka is kiszúrt magának, ha előbb nem tette volna, az okait nem ismerem, ám annak nem biztos, hogy jó előjele van, hogy közelebb merészkedik. Bátor vagy teljesen hidegen hagyja a faji ellentét? Lényegében engem sem érdekel, sosem támadtam meg bundást, ha nem magamat védtem. Miért háborúzzak, ha nincs okom? Talán a barna hajú lány sem érez másként, mellém lépdel, megnyerő mosolyt küld, s nekem sem veszít semmit a jó kedvem, vagy a vidám mosolyom. Ha itt van, hát itt van. Ebben a formájában sebezhető, akár egy átlagos halandó, bár nehezebb megölni, de mindenképp veszélytelenebb két lábon, ezért nem parázom túl. - Üdv a farkaslánynak! - Nem állok meg, táncolok tovább, kissé közelebb hajolva, hogy meghallja, amit az embereknek nem kell hallaniuk. - Helybélihez van szerencsém, vagy te is idegenként élvezed a bulit? - Szívélyes mosollyal érdeklődöm, de a látszat megtévesztő. Jópofizzunk, legyen, viszont nem felejtem el, miféle lénnyel van dolgom. Körbeforgok, újfent, majd úgy döntök, szembefordulok a farkassal, és vele táncolok, lássuk, mit tud!

℘ SZÓSZÁM: nem számoltam, bocsi :$ ℘ MEGJEGYZÉS: cssssspssszzzz, én is White Rose Pub 3474255349

**Ajánlott tartalom**