VendégVendég | Tárgy: Raphael ... Hétf. Ápr. 07 2014, 19:15 | |
| - Feltételekért katt:
Nem szeretném, ha a karakter süllyesztőben végezné, tehát aktív usert keresek hozzá, olyat, aki nem fog ráunni. Raphael kapcsolódik hozzám, de nem kell, hogy állandó összeköttetésben legyen velem, úgy gondolom, néha betoppan, majd megy a saját útjaira. Nagyon várom, hogy bajt okozzon, állandóan nyüzsög és mindig sántikál valamiben, emellett próbáltam a lehető legkevesebbet megszabni vele kapcsolatban, úgyhogy szabad a pálya, kérdéseket természetesen privát formájában várok, ha valami nem lenne érthető Mivel néha napján felbukkan, ismeri Dericket is, leszármazottamat, az sem kizárt, hogy őt is Raphael változtatta át, ugyanis céloztam rá, hogy nem én haraptam meg, viszont tudom az igazságot. Amennyiben az alkotó benne van és Derick usere sem ellenkezik, ezt is meg lehet beszélni. A vele való szimpátiát/unszimpátiát sem óhajtom előírni, szóval hajrá Raphael ... Ragadozó vámpír & 490 & Michael Malarkey
Raphael származása Olaszországba vezethető vissza. Több, mint 400 éves, "pályafutása" emberként akkor kezdődött, amikor a Volturi köreibe keveredett. Szolgálta a vámpírklánt, cserébe halhatatlanságot kapott, legnagyobb sajnálata és csalódása ellenére viszont nem rendelkezett különleges adottsággal, így nem is becsülték meg eléggé ahhoz, hogy feljebb jusson a három vezető kegyeihez. Az esélyt szinte megszállottan kereste, képes volt időről időre bejárni a világot, bennem pedig Delaware városában meglátta, hiszen adottságom által emberként is képes voltam mások félelmét felerősíteni. Ő a teremtőm, általa lettem vámpír, de amint rájöttem mit vár tőlem szembeszálltam vele: nem voltam hajlandó csatlakozni a köpenyes bagázshoz. Még újszülöttként váltam el tőle, később viszont a sors úgy akarta, hogy újra összefussunk. Mondhatni kellemes kapcsolat alakult ki közöttünk, baráti, vagy valami hasonló, viszont sosem lehet előre megjósolni az igazi szándékait. Roppant irigy, sosem elégszik meg igazán azzal, amije van, mindig az elérhetetlenre vágyik és buzog benne a versenyszellem. Régi önmagához képest sokat változott, de a sóvárgása a Volturihoz továbbra is ott lappang benne, persze tagadja, mégis szívesen visszatér hozzájuk, majd újra és újra csalódik bennük. Egyszerre rajong és gyűlöli őket, mély érzéseket táplál, de ez igaz a magánéletére is.
|
|