Szokatlanul erőssé, ügyessé és keménnyé válnak emberi formában. A testhőmérsékletük 40-42°C fok körül mozog. Gyorsak és nagyon erősek, akárcsak ellenségeik. Sajnos mára számuk igencsak megfogyatkozott, ám a világ minden pontján felbukkanhatnak, ha vámpír van a közelben.

Testi funkciók:

A vámpírokhoz képest a farkasok szervezete nem tér el nagyban az átlagos halandókétól, tehát ugyanúgy ver a szívük vagy épp levegőt kell venniük az életben maradáshoz. Akár ember alakjukban, akár farkasként, az érzékeik egyaránt élesek és kifinomultak. Emlékeznek a vámpírok egyedülálló illatára és meg tudják különböztetni őket (Émelyítően édesnek, visszataszítónak érzik az illatukat, ugyanakkor minél többször érzik a szagot, annál könnyebben képesek hozzászokni és elviselni). Borotvaéles, erős fogaik, valamint karmaik képesek a vámpírhús szétszaggatására.
Gyorsan gyógyulnak. A mély vágások néhány percen belül csillapodnak, és a heg egy napon belül eltűnik. A törött csontok (megfelelően nyugodt állapotban) egy-két napon belül összeforrnak, hacsak nem kifejezetten súlyos törésről van szó.
A vámpírméreg a farkasokra nézve nagyon veszélyes; nem fogja átváltoztatni őket, de súlyos tüneteket produkál, az illető bele is halhat.

Kinézetük:

Emberként az első átalakulás után a férfiak alkata keményebbé, nyúlánkabbá, izmosabbá válhat s minden esetben elnyeri végleges formáját, a nőknél viszont nem annyira szembetűnő a változás.
Farkas-alakjuk a normál farkasokhoz képest jóval nagyobb és robosztusabb. Hat méteres bestiaként átgázolnak mindenen, úgy, hogy semmiféle nehézséget nem okoz számukra. Nyilvánvaló, hogy a hajzat hosszúsága kihat a farkasbunda hosszára is, tehát ha rövid a haj; rövid bunda is...

Az alakváltás folyamata:

Az alakváltoztató gén nagyon ritkán, apai ágon örökölhető, és többnyire csak férfiak esetében ütközik ki. A mai vérfarkasok ősei a Quileute törzshöz vezethetőek vissza, hiszen a legelső innen származó farkasok adták tovább és szórták szét a géneket, melyek az emberek biztonságáért, a vámpírok irtásáért jöttek létre. A farkassá válást minden esetben vámpír jelenlét indítja be! Maga a folyamat lappangásszerű, s csupán apró jelek utalnak a változásra. Az első jel a testtömeg és magasság változás, melyet dührohamok követnek - a testhőmérséklet drámai emelkedése mellett. Az átalakulás bármikor megtörténhet, nem a teliholdtól függ, itt az érzelmek is felgyorsíthatják a folyamatot, s míg a test nem szokik hozzá a hirtelen deformálódáshoz, az alakváltás hatalmas fájdalommal jár, hiszen a csontok és a bőr megnyúlnak, majd sűrű bunda tör utat magának a megkínzott testen. Minél tapasztaltabb a farkas, annál könnyebben tudja irányítani a benne élő állatot, és maga az átalakulás sem okoz fájdalmat neki, fiatal és tapasztalatlan farkasoknál azonban a legtöbb átváltozás kényszerűségből és nem önszántukból történik. Egészen pontosan gyakran érzelemkitörésből változnak át, elég hozzá a legkisebb mértékű provokáció is.

Elpusztításuk:

Nem halhatatlanok, viszont elpusztításuk a gyors regenerálódásuk miatt koránt sem egyszerű. A lőtt és szúrt sebek, sérülések hamar begyógyulnak, megölni nem lehet őket velük, kivéve ha a fejet elválasztják a törzstől. Viszont a vámpírok és a saját fajtársaik harapásokkal és tépésekkel képesek megölni őket.

A falka:

A falka azon harcos farkasok csapata, akik egymással közreműködve védelmezik a területüket. Élükön az Alfa farkas áll, kinek parancsát hűen és ellentmondást nem tűrően követik a tagok. A tagok farkasként telepatikus összeköttetésben állnak egymással, hallják egymás gondolatait, és kötelesek engedelmeskedni az alfa "hangjának". Ha egy falkatagot elér a lenyomata, a többieknek feltétel nélkül tiszteletben kell tartaniuk s el kell fogadniuk. Ez számukra szent dolog.
A farkasoknak (hasonlóan a vámpírokhoz) tilos felfedni a titkukat. Ez a törzsben lévő ősi hagyomány, amit az idősebb törzstagok mindegyik tagtól elvárnak. Még a családtagjaik közül sem tud mindenki a farkasok létezéséről.

A bevésődésről:

Más nevén lenyomat. Sokkal több a szerelemnél, erősebb és bonyolultabb érzés. Olyan hatalmas kötelék, ami képtelenné teszi az elszakadást a lelkitárs megtalálása után, aki nem csak szerelem lehet. A farkas és bevésődésének személye az első pillanattól kezdve érzi a másikhoz való kötődés intenzitását és ösztönösen keresik egymás társaságát. A bevésődés ellen dacolni komoly mentális és fizikai tüneteket produkál, fizikai és lelki fájdalmat képes előidézni, mintha az illető haldokolna. Mindkét fél érzi a különleges köteléket, de a farkasokban sokkal erősebb a védelmező ösztön a társa iránt, kétség kívül erősebben érzi társánál. Van, akiben élete végéig ott lappang, mégsem tör elő, tehát nem törvényszerű eme különleges dolog.

Farkas bevésődése lehet ember, félvér vagy farkas, és korhoz sincs kötve (lásd Jacob csecsemő imprintjét). Annak az esélye viszont a minimálisabbnál is minimálisabb, hogy egy vámpírba vésődjön be valaki, ugyanis a két faj tagjai halálosan gyűlölik egymást (az oldalon admini engedélyhez kötött ez utóbbi megvalósítása).