VendégVendég | Tárgy: The secret side of me Pént. Okt. 04 2013, 17:06 | |
|
Ír származású. Írországból vándorolt át az Államokba, egy új élet reményében. Megtört, kiégett vérfarkas ő, aki mást már nem is tud megoldásképpen, csupán az öklök csattanása, a lábak erőteljes rúgása mellett képes letenni a voksát. Mikor még Írországban élt, falkát keresett, ahová csatlakozhatott volna. Nem találta a helyét a többi farkas között, kirekesztettnek érezte magát. Mikor már a többi falkatag mind, egytől egyig bevésődött, ő pedig még mindig egyedül élt, nem bírta elviselni a magányt. Otthagyta a falkát, egy jobb élet reményében kezdett el vándorolni a világ minden tájékára, amerre csak a lába vitte, és az energiája engedte. Végül Forksban, La Push környékén kötött ki azon a bizonyos tisztáson, ahol én mindig, minden teliholdkor figyelni szoktam a környezetemet, az apró neszeket, és a hold útját. Fogalmam sem volt, hogy ez a találkozás ekkora horderejű lesz. Utáljuk egymást. Teljes mértékben. Az én szagom az ő orrát facsarja, az ő szaga pedig az enyémet, két teljesen különböző faj vagyunk, és mégis így adódott. Bevésődtünk. Nem az a szerelmes fajta... inkább... az ellenség vs. barátság keveréke. Soha életemben nem utáltam még magam ennyire, mint a mostani időszakban. Ha csak eszembe jut, a hideg végigfut a hátamon, mégis furcsán arra vágyom, hogy együtt röhöghessünk, vicceket mesélhessek neki, és a vállába bokszoljak, ahogy az egy normális barátságban szokás. Nekem a normális barátságból sosem jutott. Talán ő…? Nem. Mégsem. Soha.
Dühös. Elkeseredett. Végtelenül magányos. Ezekkel tudnám őt leírni nagyjából, hiszen a fékevesztett harag, ami szinte mindig ellenem irányul, teljesen kifakítja a többi tulajdonságát. Mikor találkozunk – gyakori manapság –, sosem látok mosolyt, akár csak egy aprócska fintort is a szája szélén. A vonásait eltorzítja az irántam érzett düh, kegyetlen harag, és a szemeiben néha őrültséget látok csillanni, mielőtt megütne. Amikor csak teheti, bánt engem. Megüt, de sosem akkorát, hogy maradandó nyoma legyen. Tekintve a testalkatát, könnyen elver, és számtalanszor hoztam már ki belőle kétségbeesett beszólásaimmal a vérfarkast, és csupán centik választottak el a borotvaéles fogaktól, a dühödt zihálással fújtató pofától, a gyilkos karmoktól. Könnyen kihozható a sodrából, és velem szemben legtöbbször előbb üt, s aztán kérdez. Hogy az életében, ágyában megforduló nőkkel hogyan viselkedik, sosem mondta még el. Nem mindig hallgat meg. Sosem kíváncsi a véleményemre. Ha szóra nyitom a számat, többnyire rátapasztja a tenyerét, és nem hagyja, hogy kitárulkozzam. Gyűlöl.
| 115 éves ❦ vérfarkas
Foglalt! *-* |
| Megegyezhetünk bármiben, de egyelőre Tyler Hoechlint szeretném nagyon... Remélem, elviszi valaki, és ha büdös a sztoriszál, akkor add a kezembe a PM-edet, és megbeszéljük. |
|
|