Úgy bizony, a vér szerinti öcsém. A kisebbik, hogy pontosítsak.

Daniel Maximilian Rochesterben született mint legkisebb Hale testvér, mégis neki volt a legnagyobb szíve. Jómódú szülei mindent megadtak neki, mondhatni beleszületett a jóba s pusztán annyi dolga volt, hogy kövesse a már jól kitaposott utat. Korán eldöntötte, hogy bizony apjához hasonló pályára lép majd, azt hitte semmire nem lesz gondja, ám nővére, Rosalie eltűnése megváltoztatta az akkori cukormázas világot. Nem értették, senki nem tudta megmagyarázni, hogy a gyönyörű fiatal menyasszony hová mehetett azon a bizonyos baljós estén. Daniel órákat töltött azzal, hogy csatlakozzon a Rosalie vőlegénye, Royce által vezetett kutatásban, ám hiába fésülték át a város legapróbb négyzetcentiméterét is, hiába küldték át az arcképét az államokban. Idővel minden reményük szertefoszlott.  Pár hónappal a Hale lány eltűnése után a város újra megborzongott. Az öt áldozat között Royce King neve csendült fel utolsóként. Daniel szülei ezután egy évvel úgy döntöttek, hogy egy üres koporsóval Rosalie Lilliant is meggyászolják, ám a családi tragédiáknak ezzel nem volt vége. 17 évesen úgy érezte talán sikerül apja mellett helyt állnia, bár a bátyja, Ritch kemény ellenfelévé vált. Versenyszellemben nem szenvedtek hiányt, Rochester pedig lassan elfelejtette az évekkel azelőtti  szomorú tragédiát, s helyette megkapta a két legközkedveltebb úriembert.
Ritch lett beteg először. A skarlát rettenetes gyorsasággal vitte magával, de Daniel nem volt ilyen szerencsés. Haldoklott és a halálért imádkozott. Az utolsó éjszakán egy angyalt látott, egy ragyogó aranyszemű angyalt. A nővére képében jött el érte.
Megveti Rosaliet, hiszen a szőke vámpírnő nem elég, hogy felbukkanásával feltépte a régi sebeket, ráadásul vámpírt teremtetett belőle Carlisle segítségével, méghozzá azért, mert képtelen volt a halálnak adni legfiatalabb fivérét. Még újszülött kora elején lelépett, nem állt szándékában megismerni Rose új családját, mert attól félt, a féltékenysége miatt rájuk támadna. Bejárta a világot és élvezte az erejét. Pusztulás járt a nyomában, nem csoda, hogy a Volturi felfigyelt rá, ám időben fékezett, mielőtt az Őrzők cselekedhettek volna hirtelen abbamaradtak a mészérlások, ő pedig eltűnt a figyelő szemek elől. Okosabb, rutinosabb lett, vérszomja azonban nem csökkent. Évtizedek múlva ő maga kereste fel a Volturit, hiszen a becsvágyók megtalálják egymást...