Királyi jelenség, szó szerint. Évezredekkel ezelőtt találkoztunk először, én már vámpír voltam, ő afrika déli részén egy nagyobb törzs vezetőjének a lánya, majd a királynőjük. Gyönyörű, kecses, akár egy őzsuta, talán ő volt az egyetlen, aki iránt a vágyon kívül mást is éreztem. De az sz betűs szót még ő sem hallotta tőlem, számára is egy ábránd voltam, valaki, akit megkaphat, de nem tartozhat soha hozzá. Eredetileg Vladimir változtatotta át a kedvesemnek, mikor azt hitte, ezzel képes irányítani engem, de félreismert. Viszont én nem bántam meg a dolgot, tanítottam, amíg kellett, majd szabadon engedtem, hogy élvezze a világ szépségeit. Búcsú ajándékom volt számára az Emperia név, nem ezzel született, de azóta használja.
Több száz évig nem láttam, majd Indiában akadtunk össze újra, ahol immáron egy herceg bálványozott felesége volt. A szerelem ezúttal sem lobbant fel köztünk a mások által ismert értelemben, de eltöltöttünk együtt pár évet, azóta pedig nem válunk el hosszabb időre. 20-30 évente keressük a másikat, hosszabb időt töltünk együtt, majd ismét külön válunk. A kapcsolatunk bizonyos szempontból erősebb bármelyik szerelemnél, meghitt és szenvedélyes egyszerre, amely újra és újra kiállja az idő próbáját. A féltékenység köztünk soha nem volt téma, a közös időt élvezzük, a többi pedig magán ügy, annyira, hogy kétségem sincs, ha újabb házasságot tervezne, a tanúja biztosan én lennék...